Friss topikok

2012.04.23. 16:14 akusi

Életképek vasárnap

Sokat nem írok, ez most amolyan képes bejegyzés lesz a vasárnapi sétámról. Kinéztem magamnak egy Royal Enfield bemutatóhelyet. Ez volt az elsődleges úticél . Kis buszozás, nem kis gyaloglás.

A showroom:

Erre a hétvégére volt tervezve egy Bullet túra. 4000HUF-ért ki lehet egy 500-as bulletet kölcsönözni, csak kell hozzá érvényes jogsi. Viszont a srác, aki segített volna megkaparintani, sajnos dolgozott. Maradt a nyálcsorgatás... ez amolyan szerelem első látásra. Ez a formavilág, mintha megállt volna az idő, de mégsem... Ha mocit veszek, akkor ott lesz az első 3 jelöltben. Az a baj, hogy Magyarországon 4700EUR, itt meg regisztrációval 2500EUR és ez fáj..

..és más szépségek:

Élet az utcán, élet a parton:

Rögtön az Enfield látogatásom után a papucsom úgy gondolta, hogy asszimilálódjak szépen a helyiek között. Egy darabig abszorváltam a feladatot, mindanddig, míg volt árnyék. Aztán legyőzött az aszfalt. Még jó, hogy minden második sarkon ott ül a helyi cipész céh képviselője. Kis pillanatragasztóval megoldotta.

Így is lehet utazni, amikor a gyerek munka közben vigyáz a gyerekekre.

Jégtörők a halpiacon

 

 Mátyás király vára a fekete hollóval a tetején.

 Mindenki mindenhol krikettet játszik. Imádnak fényképezkedni.

 

 

És végül a nem mindennapi hullámlovasok a nem mindennapi hungarocell "deszkájukkal"

Szólj hozzá!


2012.03.26. 16:31 akusi

Magyarok Chennaiban

Mikor ideérkeztem Chennaiba, elkezdtem a netet kutatni magyarok után, de be kellett látnom ,hogy ritka itt a magyar, mint a fehér holló. Ez a hétvégi történet valahol ott kezdődött, hogy Viki felfedezte a blogomat, és írt pár hozzászólást. Kiccsaládjával Kovalamban élnek - és a hétvégén Chennaiba látogattak. Le is dumáltuk a találkát szombatra.

Én ugye nemrég jöttem otthonról - és így tartogattam erre az alkalomra némi meglepit az otthoniból - történetesen füstölt sonkát és szalonnát. Aztán a szombati reggeli meghívásból estebéd lett - ilyen olyan okok miatt - nem részletezném ;o)

Ezt valahogy éreztem - így reggel vettem egy csirkét is - jól jön az ha megilyed az ember.

Összeszedtem a kiscsaládot + Ákost a motoros fiút. Igen - közben egyel bővült a csapat.

Csak két buszmegállóra laktak tőlem. Az udvarban  sejthető volt, hogy jó kapuljba vagyok.

 

Kis késéssel már az erkélyemen üldögéltünk du. 5-kor, hogy nekilássunk a reggelinek ;o)

Menü: Májgombóc leves, csirkepöri tarhonyával, erős pistával és gyöngyhagymával.

Sikerült némi nagyon international fehérbort (új-zélandi bor, kínai hozta szingapúrból indiába egy magyarnak), így igazi hamvas fröccsöt tudtunk inni a vacsihoz.

 Jojó kedvenc levesét sikerült produkálnom állítása szerint. Le is tolt belőle két tányérral. Jaj de jó látvány volt, mint mikor Nadin otthon beindul.

Vacsora után beszélgettünk egy jót, pár kingfisher elfogyasztása mellett. Jojó bevonult cartoon network-öt nézni. Ákos meg ledölt egy kicsit, mert nem a leg kipihentebb állapotában volt. Egy-két óra alvás után azért benyúltunk a hűtőbe a sonka szalonna párosért, a maradékot ákos elcsomagolta vésztartaléknak. Darjelingben Kőrösi Csoma bácsinál majd elfogyasztja ;o).

Éjfél után indult mindenki az útjára - ki két buszmegállót ment, ki néhány ezer kilómétert...

Elbúcsúztunk Ákostól - aki Kalkutta felé vette kicsit sietősre sikeredett útját - minekutána hamarosan lejár a vízumja és addig el kellett érni Nepált.

A sors iróniája, hogy egész nap gumit hajtott a városban, mert a hátsó trapa volt  - de nem talált  - sőt kijelentették, ebben a méretben Indiában nincs. Illetve mégegy dolgot mondott Ákos - Ukrajnától keletre már nincsenek veszélyben a motoron levő cuccok. Így Murphy törvénye szerint kapott is egy defektet  - illetve kiderült, hogy a kompresszorát is ellopták a motorról..

 Másnap a fáradalmakat kipihenve ismét útra keltünk - Pere Család bevezetett a hashelés rejtelmeibe. Hogy mi az a hashelés? Máig sem tudom - leginkább egy sportnak álcázott buli - ahol üzletemberek, expatok és azok ismerősei vesznek részt. Ez a csapat nagyon összetartónak látszik, segítik egymást az üzleti életben és azon kívül is.  Engem Laciék neveztek be, mert ők már voltak, és jó kapcsolatban állnak Sashival - a főszervezővel.

A hotel halljában volt a gyülekező, innen indultunk a kezdőpontra. 8km futás v. 5km gyaloglás. Mi ez utóbbira mentünk. Keresni kell a krétával felrajzolt nyilakat, de vannak elágazások - ahol többfelé is lehet menni. Ha a rossz utat választod, akkor pár nyíl után találsz egy "F" betűt - ez a szopcsi, ilyenkor ki kell egy másik utat próbálni.

 

Visszaértünk a hotelba, ahol a kerthelységben már várt minket némi sör és kaja. Ez  pont szerencsés alkalom volt, mert volt szponzor, amúgy sajátzsebes a dolog. Nameg volt a jégtömb..

Miután szusszant mindenki, elkezdődött a ceremónia a szponzorral -a Le Meridien igazgatójával.

 Aztán szép sorban mindenki -  a szervezők:

A hash szűzek - vagy első hashelők:

A magyar különítmény:

és végül a kőkemény mag:

 

Az öreg jobbról nem szívbajos a letolt gatyában...

A vége a bulinak Sashinál fejeződött be némi rum elfogyasztása után, illetve egy megasztár jelölt csaj szuper performanszát meghallgatva elvittek minket Pere családék lakásához. Itt kajáltunk egyet egy sarki étteremben, majd Ranju még felpróbálta Laci díjnyertes kovalami rendőrruháját. Rövid ;o) beszélgetés után hazaindultam.

Másnap egy kicsit nehez akaróztam melóba menni... Délután kikisértem a csapatot a vasútállomásra. A vonatot sajos lekésték, ennek egyik oka, hogy a riksa megállt alattunk... kifgyott belőle az üzemanyag.

 Sikerült átfoglalni másik vonatra a jegyet, kb 1 óra utánjárással. Itt láttam egy számomra obszcén dolgot. Két hordár a platformok felől közelítve kb egy méterre haladt el mellettünk. És mit vittek a fejükön levő hordágyon? Hát egy halottat, akinek a lepedő alól kilógott a lába. Látszólag ezen csak mi lepődtünk meg, a helyiek fittyet sem hánytak rá.

Mituán biztossá vált a jegyátfoglalás, rövid búcsú következett, majd hazafelé vettem az utamat.

Köszönöm Lacinak, Vikinek, Jojónak, Ákosnak ezt a fantasztikus hétvégét. Örülök, hogy megismertelek Benneteket! Még találkozunk!

 

Szólj hozzá!


2012.03.23. 18:05 akusi

Háziállatok

Miután március elején beköltöztem az új apartmannba, kis idő után rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok egyedül. Tágas lakás, tágas erkély egy csomó növénnyel szegélyezve. Már az első pillanattól kezdve azon gondolkoztam, vajon erre az első emeleti erkélyre milyen állatok költözhetnek.

Az első itt töltött éjszaka után a reggeli kávé rituálém alkalmából kiültem az erkélyre. Az egyik sarokból zajt hallottam, és felfedeztem eme tüneményes galambpárt.

Igen, mondta a landlady, hogy lehetőleg tartsam az erkélyajót csukva, mert a ház régies stílusából adódóan nagyon szeretnek a galambok itt tanyázni, és ha egyszer berepül, akkor az nagyon kellemetlen is tud lenni.

Azon a kis kiugró részen volt a fészkük. Érdekes, napközben nem tanyáztak ott, mindig csak reggel találkoztam velük. Felálltam a székre és befényképeztem, de nem láttam tojást - ez megmagyarázza miért nem töltik az egész napot ott.

Egy hét múlva ülök a konyhába - és valami ciripelést hallok. Nem kellett sokáig keresni a hang forrását, egy gyík vagy gekko - nem is tudom minek nevezzem - figyelt a konyhaplafonról.

 FB-on kaptam olyan kommentet, hogy tudod ez az az állat, ami belemászik a testüregekbe amikor alszik az ember... Válaszom az volt rá, hogy ok, ez még csak a konyhában van, a szobába kobrát várok....

Mint azt láthattátok egy előző írásomban, az erkélyem szép nagy tágas, tele növényekkel. Már sokszor elgondolkoztam, hogy vajon fel tud-e kúszni oda egy kígyó. Merthogy három állattól félek nagyon. Pirorítás szerint a kígyótól, medvétől és a darázstól.

Már annyira sajnáltam a növényeket, hogy tiszta por az összes, némelyik még galambszaros is, úgy döntöttem beviszem egyesével őket lezuhanyozni. Tegnap este bevittem egyet, ma este a következő elég lombos növényt.

Elkezdtem veretni a zuhannyal, és egyszercsak mit látok a járólapon:

Hát a sportszelet majdnem beköszönt a gatyiba. Nem volt éppen nagy kígyó, kb 40cm, de basszus - benn volt a zuhanyzómba!

Üvegajtó becsap, futás a recepciós sráchoz. Jöttek is ketten a szakáccsal, nézték egy darabig - látszott, hogy tartanak tőle. Közben kérdezgette:

Sir, sir...

Miért hoztad be ezt a virágot? Szóljál és mi lemossuk!

Mondom mester - azért nem bíztató ez a lény az erkélyemen sem.... egyre megy.

Hozott egy nagy nejlonzacsit, egy seprűt, megy pár más dolgot. Próbálta leszorítani, meg terelgetni a nejonzsákba, de csak nem talált be. Sőt, a pici kígyónk meg nagyon beszart, ezért elkezdett ugrálni. Erre mi is elkezdtünk ugrálni....

Kb 5 perc harc után csak sikerült beterelni a zsákba. Kérdezem tőle, mi ez? Azt mondja nem tudja, nem ismeri a kígyókat, de mindjárt megkérdezi az öreget, amikor kiviszi.

Jött is, és megint mondta,

Sir, sir...

miért vitted be azt a virágot? Megcsináljuk mi azt.

Mondom mi volt ez a kígyó? Mérges?

very powerful sir, very powerful....

Na, elkezdtem utánanézni milyen mérgeskígyók vannak errefelé. Van 4 fajta. 2 kobra, amik kizárva, russel vipera - aminek a mintázata teljesen más. És a negyedik a krait.

Ez egy gyakori mérgeskígyófajta - a mintázata ugyanolyan csíkos, mint ami a fürdőmbe volt.

Voltam pár hónapja a snake park-ban, és ott lőttem fotót a common krait-ről:

 Közben felhívtam Tejinder kollegámat, nézze már meg a képet és nyilatkozzon, mi az. Később dobott egy kommentet :

" i can see some bands (found in krait) there in pic..get out of there .."

Kicsit utánanéztem mit tud ez a kígyó. Hát azt mondtam kobrát várok a szobámba, kaptam annál rosszabbat. A mérge 16x erősebb mint a híres kobráé, illetve a marása nem fájdalmas. Pont ez miatt ez a kígyó okozza a legtöbb halálesetet Indiában.

http://animal.discovery.com/videos/wild-recon-common-krait-venom.html

Basszus - és én a kezemben vittem be a lakásba. Ma haza szeretnék menni..

Szólj hozzá!


2012.03.14. 17:11 akusi

Egy ország, ahol több háztartásnak van telefonja, mint illemhelye

Ma reggel a The Hindu-t olvasgatva megakadt a szemem egy cikken. Érdekes statisztikai adatokat közöl. Kicsit utánatúrtam a cikk forrásának, ha valakit érdekel, akkor itt megtalálja:

http://censusindia.gov.in/2011census/hlo/Data%20sheet/00_2011_Housing%20India_12-3-12_Final1.ppt

Ebből mazsolázgattam össze néhány adatot:

 

 

Háztartások száma (millió)
Vidék Város Összesen
167.8 78.9 246.7

 

 

       Vidék      Város   Összesen
Egy szobás háztartások 39.4% 32.1% 37.1%
Tisztított csapvíz 17.9% 62.0% 32.0%
Elektromos áram 55.3% 92.7% 67.2%
WC  30.7% 81.4% 46.9%
           csatornára / üllepítőre kötve 16.0% 73.0% 36.0%
           pottyantós 11.0% 7.0% 9.0%
Fával főz 62.5% 20.1% 49.0%
Gázzal főz 11.4% 65.0% 28.5%
Banki szolgáltatást vesz igénybe 54.4% 67.8% 58.7%
Tévé 33.4% 76.7% 47.2%
Számítógép internettel 0.7% 8.3% 3.1%
Számítógép internet nélkül 4.4% 10.4% 6.3%
Telefon  54.3% 82.0% 63.2%
           ebből csak a mobil 47.9% 64.3% 53.2%
Kerékpár 46.2% 41.9% 44.8%
Motor 14.3% 35.2% 21.0%
Autó 2.3% 9.7% 4.7%
Egyik sem 22.9% 7.0% 17.8%

 

Két szemszögből tudom szemlélni a dolgot, az első szemlélet a döbbenet, hogy a fenti számok Magyarországon szinte egytől egyik 100% vagy az fölött lennének, és mégis szegény nemzetnek valljuk magunkat. Mialatt indiában a teljes lakosság majd egy ötödének se víz, se villany, se WC, se TV.... semmije sincs.

Mókás, hogy több háztartásnak van TV-je vagy telefonja, mint WC-je. Na ez az egyik dolog, amit soha nem fogok megszokni és elfogadni. A járdán, tengerparton sétálva igencsak koncentrálnom kell, hogy ne lépjek emberi szarba. Találtam egy jó kis kakitérképet, ami szerint Tamil Nadu állam nem a legroszabb terület, de azért egyszer már sikerült... ill. lehet, hogy többször is csak nem vettem észre.

A másik szemlélet a dolog üzleti oldala. Erről annyit tudok elmondani, hogy a piac nem telített, és ha az embereknek van munkája, akkor fognak is vásárolni. Ha csak azt az üzletet nézem, amiben dolgozom, el lehet mondani, hogy 2001 óta - 10 év leforgása alatt a háztartésok telefon ellátottsága 9.1%-ról 63.2%-ra növekedett, csakazért, mert elérhető árú kétpálcás telefonokat dobtunk a piacra.

Egy másik példa, a TATA elkezdte gyártani a világ legolcsóbb városi kisautóját - 500e forint alatti árral - 2010-ben dobta piacra. Abban az évben pl. a használt autopiac legalsó szegmensének az eladása 30%-al csökkent, mert ugyanazon az áron mindenki inkább új autót vesz. Atya isten, bele sem merek gondolni, hogy két év múlva dupla annyi autó lesz Chennai útjain...

Ha lennének politikus kapcsolatok, akkor egy megfelelő törvényi rendelkezés mellett pl hatalmas TOITOI bizniszt lehetne csinálni....

Amen

 

 

 

2 komment


2012.03.11. 13:18 akusi

Itt lakom látod, ez az a ház

Bizonyára észrevettétek, ritkulnak a bejegyzések. Ennek az egyik oka, hogy másfél hetet otthon voltam, a másik  - hogy egyre kevesebb az új élmény, már nem nagyon tudnak dolgok meglepni. Gondoltam csak életben tartom a blogot, és írok az apartmannról, ahol lakom.

Sikeresen visszaértem és megkezdtem az utolsó két hónapomat. Mielőtt hazamentem, volt némi kellemetlenségem, nem is olyan kicsi ez forintokban leírva. A lényeg, hogy az apartman tulaja elég nagy összeggel lógott. Január elején még nem kapott egy fityinget sem a cégemtől, így válaszút elé kerültem, vagy fizetek, vagy mehetek. Kaptam igéretet, ha a cégem fizet, akkor visszautalják a pénzt. Így hát fizettem a céges kártyámmal... Valahol ez érthető volt a tulaj oldaláról, hiszen valamiből neki is fenn kell tartani az egész pereputtyot. Aztán február elején megérkezett a cégemtől a pénz, így egy dolog volt hátra, hogy a tulaj visszautalja a számlámra a pénzt. Na itt volt 3 hét kálvária, leírhatatlan banki bürokrácia, furcsa szabályok, stb.... kb 20 levélváltás, újabb és újabb adatok megadása, telefonhívások, melyeknek 3 hét elteltével sem voltkézenfogható eredménye. Mielőtt február végén hazautaztam, mondtam a cégemnél, hogy akkor fogok visszajönni a másfél hetes szünetről, amikor a kártyám újra működik  - azt ugyanis a késedelmes visszafizetés miatt blokkolták (elvégre ők késtek 2 hónapot, akkor tegyék rendbe). Így gondolom volt pár magasabb szintű telefonhívás - és mire hazaértem már az OTP számlámon csengett a pénz.

Minden jó, ha a vége jó - szoktuk mondani. A pénz a helyén, és kiengesztelésül kaptam egyel nagyobb apartmant a tulajtól ugyanazon az áron ;o).

Az apartmanház:

3 emeletes, gondozott kerttel, magas falazott kerítéssel körbevéve. Kotturpuram városrészben van, ami chennai-i viszonylatban elég jó hely. pl a német és a belga konzulátus itt van a szomszédban. Egyetlen hátránya a cégtől való távolság - 42km, ami minimum másfél óra az itteni forgalomban. Közelebb akartam lakást keresni, de az ügynök azt mondta, hogy az összes dolog, ami egy külföldinek kell, itt van a környéken, nem javasolja, hogy kintebbi városrészbe kerüljek.

Szempontok a kiválasztásnál: 

-AC

-Legyen backup generátor, merthogy vannak áramszünetek (tervezettek és nem tervezettek. Chennai túl gyorsan fejlődött, és energiahiány van)

-Szerződött korház max 1..2 km-en belül

-Vásárlási lehetőség / éttermek a közelben

-watchman (nálunk "biztonsági őr")

-bútorozott, konyhaeszközök, ruhatisztítási lehetőség

Nos a 6-7 látott apartmanból ezt választottam, itt volt a legjobban biztosítva a privát szféra, és van konditerem futópaddal.

Az apartman:

 

Elég nagy, mérete kb. mint egy másfél szobás lakótelepi lakás, bár itt csak egy szoba van.

A nappali:

Elég jól berendezett helyiség, fotel, sofa, TV, konyhasarok és hűtő. Innen nyílik az erkély, illetve itt van a bejárat a folyosóról.

Az erkély & kilátás:

 

 

Van egy teniszpálya az erkély alatt - ami ritka jó gondozott. Minden reggel locsolják, hengerelik, és szinte minden este játszanak, tipikusan ugyanazok az emberek.

A szoba:

 

 

Fürdő:

És a helység, ahol férfiember nem sok időt tölt:

Szóval itt fogok élni még vagy két hónapig. Egyenlőre a hétvégén punnyadás volt csak, meg egy kis konditerem, a következő hétvégék meló esélyesek, de remélem azért lesz majd némi időm másra is, amiről írhatok. Van pár tervem...

ja és mégvalami, lakótársak is vannak az erkélyen:

2 komment


2012.02.14. 16:57 akusi

"53 ezer forint"

Ashok & családja

 

Elég nehéz vele kommunikálni a gyenge angolja miatt, de egyre többet tudok meg róla és családjáról. Egy ilyen félreértésből adódott, hogy az előző bejegyzésemben is tévesen írtam róla - amit később javítottam illetve úgy gondoltam, hogy tévedésem miatt megérdemel egy fejezetet. Kiderült, hogy amit én "low marriage"-nek hallottam, az valójában "love marriage", illetve az is, hogy nem az unokatestvérét vette el.

Szóval, még középiskolában történt, hogy Ashok vonzódni kezdett a feleségéhez. Ez a vonzalom egy idő után kölcsönös volt, viszont 3 évig csak titokban randiztak, a legintimebb pillanata a randinak talán  az volt, hogy megfogták egymás kezét. A középiskola után Ashok bátorságot vett, és elmondta szüleinek, hogy kinézte magának ezt a lányt, szerelmes belé és házasodni akar. Szülei szerencsére jó fejek voltak. Szegény családból származik, így a középiskola jelentette tanulmányai végét, azaz nem lehetett volna nagyon válogatni a leendő párok közül. Szülei felkeresték a lány szüleit, és nyélbe ütötték az üzletet. Ebben az időben Ashoknak volt munkája és volt némi tartaléka neki és a családnak is, ami egy esküvő megrendezéséhez szükséges. Ugyanez igaz volt a feleségére is, akik a hozományt ékszerek formájában prezentálták.

Házasságuk után nemsokkal eléggé nehéz helyzetbe kerültek. Ashok a legroszabb pillanatban vesztette a munkáját, mikor a gyermekáldás közelgett. Nagyon feszült volt a hangulat, amit még tetőzött, hogy a szülés után felesége elég rossz állapotba került és gyermekük sárgalázas lett. Zaciba kellett adni felesége összes ékszerét, hogy valamiből meg tudják finanszírozni a gyógyítást. Sikeresen túlélték a betegségeket, de feleségének azóta is szívproblémái vannak. Időszakosan,  nagy fájdalmak törnek rá (a szíve szúr) és eléggé elgyengül. Az összes orvos akinél jártak azt mondta, hogy semmiféle rendellenességet nem talál a szíve körül.

Szerencsére Ashok újra elkezdett dolgozni, így a család életét tudja finanszírozni legalább, de a zaciból nem tudják visszavásárolni az ékszereket (200e rupia kell hozzá). Megpróbálom összerakni, hogyan lehet ebből megélni a kapott információk alapján

Bevételi oldal:

Ashok keresete: Rs. 9000 (41400Ft)

Családi pótlék: Rs. 1500 (6900Ft)

Jatt Kusitól: Rs. 1200 (5520Ft)

SUM: Rs. 11700      53800Ft

Kicsivel nagyobb szám, mint amit szeretett nemzetgazdasági miniszterünk említett, de az is igaz, hogy ebből nem egy, hanem 3 embernek kell megélni.

Kiadási oldal:

Albérlet: Rs. 2500

Iskoláztatás: Rs. 1200

Számlák (víz, villany, gázpalack, mobilteló...): Rs. 2500

Nem rendszeres költségek (pl. iskolaruházat, könyvek, karbantartás, orvos....) : Rs.1500

Nyugdíjjárulék: Rs.1000

Benzin a motorba: Rs. 120  (érdekes, Ritchie mondta, kérdezzem meg, mennyit tesz félre havonta a motor tankolására, és figyeljem meg, pont 120-at fog mondani....)

A maradékot a család ruházatra és kajára költi: Rs. 2880

Szóval egy háromtagú családnak 13250Ft-ból kell ruházkodni, és kaját venni.

Még anno Dhana mondta, hogy az államtól kapnak ezek a családok némi élelmiszersegélyt, pl. egy zsák rízst v. lisztet. Szoktam is látni bizonyos helyeken a sorbanállást. Ileltve hétvégente néha beugrósnak behívják, óránként 50 rupiért, de ez ritka.

Nem akarom nagyon lebontani hogyan lehet 13250 Ft-ból megélni. Egyik blogon olvastam, hogy egy indiai tanulmány szerint az, akinek az élelmezésére több jut, mint 2800Ft, az nem él mélyszegénységben... Az a blog le is írta, hogy lehet ebből megélni. Gyakorlatilag minden nap rízst, vagy chapatit (indiai kenyér) esznek. Nincs ám chicken biryani.

Ashok több mint három éve szinte minden nap ugyanazt eszi, néha-néha egy kis halat belecsempész az étrendbe.

Reggeli: egy pohár tej

Ebéd: aludt tej

Vacsora: rízs, aludt tej, némi zöldség

Azt mondta, felesége nagyon vékony leányzó és mivel mindannyian vegák a vallásukból adódóan, ezért jól megvannak ezzel a kajával. Én meg azon tűnődtem el, hogy esetleg a szívproblémák nem vezethetők-e vissza erre....

Szóval kéremszépen "meg lehet élni 47000Ft-ból" akár 3 fős családnak is, ha egy kicsit melegebb az éghajlat és nem kell fűtést fizetni, meg nem kell szemétszállítással bajlódni, meg állandóan azon gondolkozni mit főzzünk ma, meg, meg, meg... Ajánlott a hindu hit felvétele, akkor még boldogok is lehetünk.

Nem akartam politikai felhangot venni, csak a vicc kedvéért utalgattam. Az esetleges kommentelőket is kérem, ha politizálni akarnak akkor azt a FB-on tegyék ill. az Istenért se sértődjenek meg, ha az ilyen kommenteket kimoderálom.

 

 

 

 

2 komment


2012.02.10. 16:48 akusi

A házasságról

Előző bejegyzésem címe " A halál" ugyanakkor a konkluziója valójában egy új élet születése. Az élet értelme a hinduknál is hasonló, mint nálunk, legyen család, szülessen gyermek, neveljék fel a lehető legjobb körülmények között.

Még decemberben, a Karácsony előtti utolsó itt töltött napomon hivatalos voltam Dhanáékhoz egy vacsorára. Dhana nagyon okosan csinálja az üzletet, engem is lehúzott, de nem bántam azért a 30e forintért amit a Pondicherry útért fizettem, ez Magyarországon pontosan ennyibe került volna. Mit mondjak, élelmes, és csakis a családjáért dolgozik, éjt nappallá téve. Nemsokára kiderül, hogy hova is teszik a megspórolt pénzt.

Nagyon takaros volt a lakásuk, feleségével és 4 hónapos kislányával élnek egy kivűlről is szép apartmanban, amit kemény 4000 Rupiért - azaz 20e Ft-ért bérelnek havonta. Mindezért a pénzért egy szoba egy konyha, fürdőszoba, és nappali áll a rendelkezésükre.

Bizonyára nagy megtiszteltetés, hogy ott jártam, mert apósa, anyósa is eljött segíteni a feleségének a sütés-főzésben. Itt halhattam Dhana házasságának történetét.

A házassági szokásjog Indiában mindenhol más és más. Annyit kell tudni, hogy itt mindenki megházasodik, mert az nagyon nagy szégyen, ha valaki szingli marad. Az esetek többségében az "arranged marriage" jellemző, azaz a szülők kinéznek egy párt megegyeznek egymással és összeadják a fiatalokat. Kisebb ~10-20%-ban "love marriage" lehetséges, azaz a fiatalok kölcsönös szerelemből házasodnak. Persze ebből is a végén "arranged marriage"-nek kell lenni, mert a szülőknek is áldást kell adni rá.

Dhana azt mondta, ő szerencsés, mert a szülei hagyták élni az életét elég sokáig. A felvilágosult családok hagyják a gyermeket, hogy válasszon magának párt. Ez valamilyen szinten azt is jelenti, hogy hagyják a szerelmet kibontakozni, de szexről szó sem lehet házasság előtt. A párválasztásnak azért vannak fontos szempontjai, erről később írok. Ha a fiú sokat gondolkozik, akkor a szülőkben kezd erősödni a szégyenérzet és beavatkoznak. Dhana esetében ez 32 éves korában történt meg. Vannak itt társkeresők, amit "broker"-nek nevezett. A szülők beadják az alapadatokat:

Vallás, azon belül milyen kaszthoz tartozik, milyen a család anyagi háttere, hol élnek, mi a képzettsége stb. Alapvetően itt az anyagi helyzet és az iskolázottság lesz a döntő. A bróker keres az adatbázisában egy hozzá illő menyecskét és informálja a szülőket. A szülők meglátogatják egymást, megnézik a körülményeket és egymás gyermekét. Ha úgy gondolják, a gyermekeik jövőjét el tudják képzelni, akkor szóban megegyeznek, melyik család mit ad be a házasságba. Dhana azt mondta, tipikusan a férfi az, aki a mulatságokat megszervezi, és a nő családja, aki a jövőt biztosítja.

Miután ez megtörtént, kitűzik az eljegyzés dátumát. Az anyagi helyzethez mért pompával ezt a férfi szervezi meg, de azért tudni kell, hogy néha ehhez mérten is túlzásba tudnak esni ilyen alkalmakkor. Dhana egy eléggé pompás eljegyzést kerekített ki, 400e rupiába került. Van erre szakosodott iparág, nagy több emeletes házak, termekkel stb. Ebben a házban látta meg Dhana a jegyesét először.

Az eljegyzés valójában egy hivatalos szerződés, ahol a szülők alárírják az előre letárgyalt házassági szándéknyilatkozatot, és lerögzítik az anyagi részleteket.

Ezután jött 3 hónap ismerkedési idő, Dhana hétvégenként felpattan a Honda Hero-ra, és elrobogott menyasszonyához beszélgetni. Bevallása szerint egyetlen csók sem csattant el soha, csak jókat beszélgettek. Működött a dolog, így 3 hónap múlva összeházasodtak. A házassági ceremóniát is Dhana szervezte, még színpompásabb volt, mint az eljegyzés, cirka fémillió rupiából (szóval ha a túlzásokat emlegettem, akkor eddig 4 millió forint felett tartunk....). Azt mondta esetükben ez volt az egyezség, a feleség családja a leendő lakásuk berendezési tárgyait vette meg.

A ceremóniának a menetét is mesélte, de oly bonyolult, hogy ennyi idő távlatából nem emlékszem. Van egy hasonló szokás, hogy a nagy pillanatra a feleség átöltözik abba a száriba, amit Dhana vett neki. Ez sem olcsóság ám, mert az igazi szári kézimunkával készül. Nemsokára készülök meglátogatni a manufaktúrát Kanchipuramban, csak 25km a cégtől. A szári 20e rupiba került. Meg is mutatták nekem, tényleg gyönyörű és minőségi munka. Nem lehet mosni, csak száraztisztítás lehetséges, vigyáznak is rá nagyon.

Pár kép az albumokból - és utána a folytatás, hogy milyen az, amikor valaki nem oly jómódú, mint Dhana:

 

És a házasság gyümölcse: 

 

 A hét utolsó 3 napján Ashok kocsija szervízben volt, így mindig olyan sofőrt kaptam, aki pont ráért. Így volt szerencsém a mai nap egy keresztény sráccal összefutni. Az igaz, hogy az utat nem ismerte ő sem, de legalább jól beszélt angolul. Keralából, a szomszéd államból származik, Chennai-ba jött a vállalkozásával taxizni, van két autója. Hosszú idő után ma történhetett meg az, hogy a hazaúton 2 órán át folyamatosan tudtam beszélgetni - jó volt. Azt mondta, hogy nem szereti a hindu szokásokat, de persze élni tud mellette. A muszlimokat viszont ki nem állhatja.  Ővele nyiltan tudtam beszélni a hindu szokásokról, így a házasságokról. Van olyan, amikor s a család anyagi helyzete nem jó, így a gyermeket sem tudták jó iskolákba járatni. Ezek között a körülmények között nehézkes olyan párt találni, akivel esetleg javulhat a leendő család körülménye, eléggé lutri beházasodni egy hasonló életminőségű családba. Így nem marad más, a rokonok közül választanak házastársat. Durva esetben az is előfordul, hogy a testvérét veszi el feleségül. Ezt csinálják tipikusan a falukban is, amikor a család földjeit nem akarják mással megosztani. A srác keresztényként teljesen fel volt háborodva ezen, nem tudja megérteni. Azt mondta egy emelettel feljebb lakik egy ilyen család, 4 gyermek közül 1 halva született, egy másik életének 3. napján hunyt el. Azzal példálózott, hogy ez még az állatvilágban is veszélyes. Volt egy műsor az egyik ismeretterjesztő csatornánkon, amely a torzszülöttek életmódját és műtétjeit mutatta be, nem véletlen, hogy nagy többségben indiaiak voltak.

Egyszer hazafelé Ashokkal is szóba jött a házasság témája, azt mondta, hogy neki "love marriage"-e volt, feleségét a középiskolában ismerte meg.

Ez a keresztény srác azt is elmesélte, hogy az egyik északi államban elég erős az a szokás, hogy a feleség családjának kell a stafirungot összehozni. Ez a hozomány mindig tárgyalás témája, de a férj családja általában elég nagy igényű (pl. ilyet mondott, hogy 20 lakh, ami 20x100.000-et jelent, forintban közel 10 misi, vagy hasonló értékű arany stb...). Ezért, mikor egy feleség teherbe esik, még a terhesség korai szakaszában elmennek ultrahangra, hogy megnézzék a baba nemét. Ha lány, akkor felkeresnek egy kínai dokit, aki ad egy tablettát, amitől aztán az asszony elvetél. Ebben az államban ebből a kényszerből hoztak egy olyan törvényt, hogy tilos az orvosoknak a születendő gyermek nemét a szülők tudtára hozni.

Egyébiránt itt is kezd elterjedőben lenni az "egy család egy gyerek" gondolat. A középosztály ezt követi, hogy minél jobb megélhetést biztosítsanak, de a legtöbb szegény család azért belehúz. A politikusok komolyan foglalkoznak vele, hogy hasonló rendszert vezessenek be, mint Kínában.

Egy másik történet, a cég berkein belül.

Nem értettem, ha a safety-ről beszélnek, akkor miért emlegetik mindenhol a "sexual harrasment" témáját. Ennek bejelentésére a cégnél külön telefonszám van. Zaklatás? Ebben a kultúrában?

Itt Ritchie -  az amerikai világosított fel. Ha sétálunk a gyáregységben, akkor azt látjuk, hogy az átlagéletkor elég alacsony. 20-30 éves fiúk és lányok dolgoznak. Néha kibontakozik egy-egy kapcsolat, ami abban nyilvánul meg, hogy 25 éves fiatalok papírokat tologatnak egymásnak titokban  - mint nálunk általásnos hatodikban. No, ilyeneket lehet jelenteni. Volt ugyanis számtalan példa, hogy a család megjelent a cégnél, és verték az asztalt. Igen, a céget tartják felelősnek, hogy ilyen szégyenbe sodródott a család, hogy szerelembe esett a fiú v. a lány...

Falukban nincsenek felvilágosult szülők, mint pl. Dhana családja, ott egyértelműen ők döntik el kihez házasodik a gyerek. Sok faluban kinn ülnek a ráérős öregek, térkameraként funkcionálva lesik, hogy hányan szállnak fel a munkásjáratra, hányan le és ki hova megy. Ha nem egyből  haza, akkor jelentik, aztán jön a család, és elkapják a fiút. Ezért vannak olyan járatok, amelyekre biztonsági őrt kellett ültetni, hogy tényleg a cég maximálisan mindent megtegyen, hogy az ilyen helyzeteket elkerüljék. Persze azért minden ilyen fiatal tudja a kiskapukat... aztán Ritchie szerint megy a "screwing".

 

Itt leszögezem, hogy megint csak példákat emeltem ki, korántsem a teljes valóságot tükrözi az írás. HA valaki valamit máskép hallott, hát biztos úgy is lehet.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!


2012.02.03. 16:42 akusi

A halálról

A lélek a tudatosság, egy darabja az Istenek végtelen energiájának. A lélek egy testben lakik s amikor az a test meghal, akkor átvándorol egy másikba. Ez a lélekvándorlás évmilliókon át folytatódik. A testek valamikor kezdetleges mikroorganizmusok voltak, mígnem az evolúciós létrát megmászva sokmillió év alatt (~8 millió) emberi testet öltöttek. A lélek minden testben töltött életével a spirituális fejlődése egy fokát mászza meg. Egy ponton, az emberi testekben töltött idő után (kb. 1 millió év), a lélek elnyeri szabadságát, kikerül a születés és halál körforgásából. A lélek végül egyesül az Istennel az örök boldogságban.

A kérdés, hogy miért, miért kell örökké újjászületni? Miért nem lehet egyből a mennybe vagy a pokolba kerülni? 

Egy napon, Paramahansa Yogananda egy emberrel vitázott, aki hisz a pokolban és menyországban. Ez az ember kíváncsi volt a véleményére. Mit csináljon a fiával, aki rossz útra tévelyedett, és hiába minden apai szó? A jógi azt mondta neki, keress két megbízható embert, fogjátok meg a fiúgyermeket és vessétek máglyára, egyedül ez a megoldás.

Az öregember elképedt ezen a kijelentésen:

"-Milyen apa az, aki ezt csinálná a fiával?"

A jógi így válaszolt:

"Mit gondolnál, ha az Istened ezt csinálná veled? Az Isten, a szerelem megteremtője, és minden gyermek apja. Kitenné-e egy apa a gyermekét egy ilyen tortúrának? Ez nem tűnik Isteni cselekedetnek."

Az öregember:

"Ha nincs pokol, akkor mi történik azokkal, akik az élet tesztjét elbuktákak?"

A jógi: 

"A kérdés  alapvetően hibás. Valóban teszt az élet? Ha a mindenttudó Isten képes a jövőt látni, akkor vajon miért tesztelne? Ha tudja, akkor értelemszerűen nem tesztelne minket, hanem egyből pokollal vagy menyországgal jutalmazna.
Az élet egy lecke, egy iskola. Az Isten tanulni küldött bennünket a földre. Tételezzük fel, én lopok tőled 1000 rúpiát, amellyel rosszat tettem. A következő életben fordított helyzetbe kerülök, engem rabolnak ki. Nem azért történik, mert az Istenem meg akar büntetni, hanem tanítani akar, hogy érezzem azt a fájdalmat, amikor kirabolnak és megértsem, hogy ez rossz cselekedet."

Forrás: - http://www.h-merchant.com/hinduism/karma.htm - Kusi szabadfordításában

A halál szomorú nekünk kereszténységben vagy hitetlenségben felnőtt európaiaknak, nemúgy a hinduknál. A téma, amiről mindenképpen szerettem volna írni.  Eredetileg az "élet és halál" címet terveztem, de az igen hoszzú lenne. Az írás korántsem tükrözi magát a kultúrát és a teljes valósaágot, csak azt a részét, amit én az európai katolicizmusban nevelkedet agyammal fel tudtam fogni, meg tudtam tapasztalni. Ehhez ma elég sok impulzust kaptam.

Az úgy kezdődött....

Hogy ne legyünk szomorúak, mindjárt a legelején egy kis vicces történet. A hét elején voltam az Ritchiéknél, a cég egyetlen expatjánál, aki amerikai, felesége mexikói. Velük beszélgettem, sörözgetés közben 2 órát, és persze előjött a reinkarmáció témakör.

Tényleg, reinkarnáció v. reinkarmáció? Nem tudtam eldönteni melyik a helyes, de ha a karmából van származtatva, akkor szerintem "m" betüvel kell írni. A google viszont az "n" betűs verzióra szavaz, amiből 1.2M találat van, előbbiből összesen 164.

Ritchie taxisofőrje James keresztény, aki egy hindu nőt vett el. James apósa nemrég meghalt, ritka itt az ilyen, de alkoholista volt. A temetés után a hindu pap azt mondta, hogy hollóként születik ujjá, aminél az állatvilágban nem sok roszabb dolog van. Az egész család könnybe lábadt a lesújtó hírre. Igen, sajnos ő megbukott az iskolában, ezért James apósának ismételnie kellett, pár osztállyal lejjebbről. Csodák csodájára mikor hazamentek, az erkélyre egy hollócsapat látogatott. Rögtön tettek is nekik ki némi főtt rízst, hogy mindig visszajárjanak oda. Ritchie egy napon kiment az erkélyére cigizni, azt tapasztalta, hogy tiszta madárszar a padló. Rögtön rá is jött mi a forrása, a felette lakó egy parabola antennát szerelt a falra, amit állandóan megleptek a hollók. Egy nap múlva felhívta Jamest a lakásába, megkinálta üdítővel és egy kis csokival, majd búcsúzás előtt az erkélyre vezette. Megkérte, ha hazamegy, mondja meg az apósának, hogy többet ne látogassa meg az erkélyét. Hahhahha, James fogta a poént... persze a hollók maradtak, csak Ritchie szereltette egy ablakkal arrébb a szomszéd tányérját. Apropó, nem csak a keresztényekkel lehet poénkodni ilyeneken, ezt maguk a hinduk is szokták csinálni, a híres bollywood-i filmekben állítólag számtalan ilyen poén van.

Én magam már több temetési menetet láttam a taxiból. Nagyon érdekesnek találtam. Volt egy széles ember vonta szekér, olyan, mintha a debreceni virágkarnevál egyik eleme lenne. Gyönyörűen feldíszítve virágokkal, körülötte egy valag férfi, ujjongva fütyül, ugrál és táncol az elöl menő dobosok ritmusára. A szekérről folyamatosan szórják a szirmokat, vastagon beborítva az utat. Így mennek szépen lassan a temetés helyszínére az amúgy is baromi nagy forgalomban a fél úttestet elfoglalva. Ashok azt mondja, hogy ez azért nem annyira egészséges, mert mindenki be van rúgva, ugrálnak, szédölögnek, aztán megvan a baj. Micsoda?? Berúgva? Hinduk egy temetésen? 

Megkérdeztem Balát, aki a legmélyebb hindu a kollégák között, hogy ez tényleg így van-e ezeken a temetéseken. Azt mondta, igen. Isznak, mert egyébként nehéz lenne ujjongva a halott testet a temetőbe vinni.

Ma volt az első alkalom, amikor magát a testet is láttam. Rögtön kettőt is. Egyet a kocsiból, annak csak a kilógó lábához volt szerencsém. A másikról később..

Ma hazafele befordulva a kis utcáinkba, 50 méterenkén egy plakát volt kiragasztva. Ashok lelassított elolvasni. Azt mondta ma meghalt az az ember a plakáton, és holnap este hatkor lesz a temetése.

Kérdezem Ashoktól, hogy mit csinálnak a testtel? 

Hindu szokás szerint elégetik. Hogy nem láttam még? Hiszen ott van a temető meg a krematórium az albérletemtől 100 méterre. 

What???

Akarod látni? Ott van a bátyám is eltemetve, ismerem a helyet.

Mivel még világos volt, rávágtam, hogy persze. És tényleg ott volt....100m-re. A lakásom és egy általános iskola közé szögelve egy temető. A temetőben az egyik sírkövön üldögélt két ember. Ashok azt mondta, ők a "maintenance" emberek. Hmm, nálunk sírásóknak hívják őket. Tamilul beszélt velük, így körbevezettek. Volt egy épület, a szokásos eső által áztatott omladozó vakolatával. Na ez a krematórium. Egy pillanatra mintha némi dögszag csapta volna meg az orrom, ami egy kicsit eltántorított ettől a látogatástól, de elmúlt. Az épület olyan, mint egy garázssor ajtók nélkül. 3 "garázs" volt az épületben. Mindegyik garázs hátulján egy óriási füstkivezető kémény. Ahol a szerelőaknák szoktak lenni, ott egy téglákból kialakított emelvény, amire a halottat teszik hogy alá tudjanak gyújtani.

A 3 helység közül az egyik "üzemen kívül" volt, a másik kettő ugyanazzal a berendezéssel működőképes volt:  

A "krematórium" előtt éget fadarabok álltak halomban, és száraz pálmalevelek voltak összekészítve gondolom gyújtósnak. A kutya szerintem az egyik ottmaradt lélek gazdája.

A temető nem nagy, kb 1000nm lehet. Érdekességképpen kereszteket véltem felfedezni a síremlékek között. Kérdeztem, hogy itt minden hívőt egy temetőben helyeznek el? Csak a muzulmánokat temetik dedikált helyre, jött a válasz. A "karbantartók" látszólag nem sokat dolgoznak, mert valami iszonyat dzsindzsa volt.

Keresztény sírok:

Hindu sírok:

Politikus sír:

És a holnapi temetésre előkészített hely a "karbantartó" személyzet egyik tagjával:

A végén elbúcsúztunk a sírásóktól, adtam nekik 40 rupiát a "kedvességükért". Mondta Ashok, hogy mikor itt jár, akkor ő is szokott nekik 15-15 rupit adni, mert ehhez a munkához meg kell venni a karbantartóknak is az alkoholt...

Feljöttem a szobámba, rögtön elkezdtem a gondolataimat összeszedni, amikor a távolból dobpergésre és petárda ropogásra lettem figyelmes. Hmm.. tévedett volna Ashok, és ma lesz a temetés? Lefutottam a ház elé, kérdeztem a watchman-t, hogy mi ez, amit az iskola felől hallok, mert nem erősödött a dobpergés hangja. Talán valami mulatság az iskolában?

Nem, az iskola be van zárva, azt mondta szegényes angolsággal, hogy egyfajta program.

Funeral?

Hmm?

Dead body?

Oh yes, they are coming.

Megkérdeztem, szabad-e ilyenkor fényképezni, mire azt mondta, nem, egy halott testet nem.

És jöttek, a szemben levő kisutcából megjelent a menet. Elől a dobosok, utánuk a bambuszból készült halotti hordágyat vállukon cipelő emberek, és körülöttük vagy 50 ujjongó, füttyögő, sikítozó ember. Petárdákat dobáltak, tüzijátékokat eresztettek. Kint áltam a személyzettel a ház előtt, pont ott, ahol a temető felé kanyarodtak. És valóban tévedett Ashok, tiszán ugyanazt az embert láttam a hordágyon, aki a plakátokon szerepelt. A "gyásznép" egy cseppet sem szomorkodott, odaálltak elénk figuráztak nekünk, sikítottak, ugráltak, majd egy kis idő után továbbhaladtak.

És tényleg, mindegyik részeg volt egytől egyig. Voltak ott egészen fiatal pár éves fiúgyermekek is, talán ők nem ittak.

Az az igazság, mégha makacs is lettem volna a watchman tanácsával szemben, akkor is inamba szállt volna a bátorság mindezt lefényképezni. Azért van egy pár napja taxiból lopva csinált képem + hanaganyag legalább készült a mai menetről, 01:10-nél érnek kb. elénk. Alábbi videon ez a kettő dolog látható. Tőbb képet ilyen témában nem merek készíteni, mert ezek az emberek nagyon impulzivak, különösen alkohol hatása alatt. Nem akarnám, hogy egy nap múlva engem cipeljenek....

Érdekes, nőket sosem láttam a menetben, ennek utánajárok....

 

Az élet a lélek iskolája, a temetés a ballagás. Miért is szomorkodnánk, amikor egy gyermek tanulmányai végeztével egy iskolával feljebb lép?

 Nyugalom, még nem vettem fel a hitet, csak kezdem megérteni ;o))

 

 

 

2 komment


2012.01.27. 16:01 akusi

Közlekedés 3.0 - Ashok vs. Chennai

Előző péntekem nem volt a legjobb, ezt most sikerült überelni. Ma  az egyetlen jó dolog, hogy sikerült beszereznem 6 üveg Kingfishert.

Nem tudom mi van mostanában, de valami történik az odavissza úton szinte minden nap. Szerintem Chennai összefogott Ashok ellen.

Január 6.

Reggel kb. 20-21 fok van, így letekert ablakkal légkondi nélkül közlekedünk - egészen addig a pillanatig, amíg a dudálást már károsnak érzem az egézségre. Munkába menet az egyik forgalmas kereszteződésben rendőr irányít, épp megálljt int nekünk, de Ashok szép lassan a szélén át akart csusszanni. Vesztére. Rendőr fut, benyúl az ablakon, és menet közben kirántja a kulcsot. Tata STOP az út közepén, hőbölgés, Ashok megpróbált letolni az út szélére, csak sajnos a kormányzár bekapcsolt. A rendőr meg tovatűnt a kulccsal. Ashok utánafutott, én meg ültem a kocsiban, jobbról balról kerülgettek. Kis idő után jött a rendőrrel, és leparkoltunk az út szélén. 200rupia (1000Ft). Kusinak az élmény megfizethetetlen ;o).

Január 17.

A forgalom a megszokott volt, vannak kb. kilométeres szakaszok, ahol egész jól lehet haladni. Reggel betértünk tankolni, meg a kerekekbe is nyomatott levegőt. Ami furcsa volt nekem, hogy 3.4 Bar nyomásra pumpálták. Haladunk befele dolgozni, az újságot olvasva szokatlan zajt hallok. 5 perc múlva már zavart, így megkérdezem, hogy nincs-e valami probléma a gumival? Nyugi, csak az ajtó zörög, biztos megint nem jól van becsukva. Hát nem kellett egy perc, pukk, aztán már álltunk is félre. Volt kerékcsere külsős segítséggel - amit nem értek, mert minden benn volt a kocsiban, ami a művelethez kell - és ugye nálunk az nem szerezhet jogsit, aki nem tud kereket cserélni.

Január 20. 

Hazafelé, 50 m-re az apartmanntól csörög a telefonja. Soha nem szokta felvenni, de most úgy gondolta úgyis mindjárt megállunk. Már sötét volt, be kellet kanyarodnia a kis utcánkba, ekkor csak egy csattanást hallok, bicós srác meginog, tükör leficcen. Nem lett senkinek semmi baja. Ashok látva ezt egy sorry sorry-val elköszönt a sráctól és kidobott otthon.

Január 24.

Reggel elég korán mentem. Mikor leértem Ashok éppen a hűtővizet pótolta. A forgalom szuper volt, elég gyorsan haladtunk. Nemúgy, mint este. Hát az valami szégyen volt, 15km-t tettünk meg 1 óra latt az autópályán, csúsztatott kuplungal 2-esben gyakorlogatja a megáll elindul műveletet (mert az 1-est igen nehezen veszi a jószág). Szóval kb 1 óra elteltével hatalmas gőzfelhő csapott fel a motorháztető alól. Félreáll, motorháztető felnyit, vizsgálódás... Kicsit azért félreálltam, amikor a hűtővizes tartáj tetejét kezdte el csavargatni. Hívott nekem másik taxit, de szerencsémre felvett hazafelé a kontrollerünk. Tudta Ő már, hogy baj lesz, azért volt reggel a feltöltés. Hát nem működött a ventillátor... próbálkozott, csak nem volt szerencséje.

Január 25.

 Ahogy kell, a 2 sávos úton akár 3-an is elférünk. Mi mentünk a bal szélén, egy busz a jobb szélén. Egy hülyegyerek meg hátulról nagyon sietett a Tata indigo-jával, úgy gondolta közöttünk kiugrik. Csak az a hülye balkanyar ne jött volna..

 Nos, a buszt nem merte választani, így inkább ránk húzta a kormányt. Szegény kis büszkénk jobb eleje bánta a mutatványt, neki meg a bal hátsó ajtaja. Félreállás, kiszállás, kiabálás, elbúcsuzás és mehetünk tovább.

Január 27.

Forgalom kedvező, haladunk hazafelé. Pár kereszteződésnél feltorlódunk, ott mindenki ügyeskedik, nem ritka, ha a két sávon + járdán és az mellett egyszerre 4-5 jármű, meg pár motoros próbál előrébb jutni. Egy csattanásra lettem figyelmes, a jobboldalon hátulról igyekvő kicsit közel jött hozzánk, és a VW tükör legyőzte a TATA tükröt. Félreállás (kényszeritenünk kellett egy kis leszorítósdival), kiabálás, majd a végén nyugodt beszélgetés és telefonszámcsere után elbúcsúztak. Ashok azt mondta, kijavíttatja, aztán hívja mennyibe került és talán kifizeti. Azért kérte, hogy fényképezzem le a rendszámot a biztonság kedvéért.

Mondom neki, nincs itt gond, a műanyagos megoldja, erre helyeselt. Új tükör sem vészes, 700 rupi, 3500Ft.

És megint... mikor már majdnem hazaértünk.

A biztonságos követési távolság, mint fogalom itt nem létezik. Nos, mikor az apartmantól 300m-re a főútról lekanyarodunk, van a városban oly ritkaságként működő közlekedési lámpa. Ott álltunk majdnem pole poziban, jópár motoros volt előttünk. Elindultunk, motoros legelől lefullad, az utána menő satufékez. Ashok szintén, de már elkaptuk a motorost (nem bukott szerencsére). 0.3 másodperccel később minket hátulról egy mikrobusz. Bakker, emeddig nem mutattam ki neki, hogy ideges vagyok, de most megkérdeztem, hogy van-e náluk olyan fogalom, hogy "keep distance", merthogy azt pont az ilyen esetek elkerülése miatt találták ki.

Leparkoltunk a ház előtt, megvizsgáltuk a kocsit, csak egy ponton nyomódott be hátul. Erősen morfondíroztam, hogy a heti borravalót odaadjam-e neki, dehát mindenkinek lehet rossz napja, hete, két hete...

See you on Monday!

Csak így utózöngének, hazaérvén a szomszéd repedt membrános hangszórójából ezer watton szól az indiai pop. Sajnos nem a jobbik fajta. Szoktam ilyen klipet látni a TV-ben, egy férfi egy nő áll a mezőn és áriáznak egymásnak. A nő háromvonalas C alaphangon. Kár, hogy az AV jack nem működik a laptopon, különben én is kiraktam volna az itt vásárolt aktiv hangfalat az ablakba. Ma szerintem egy kicsit bebaszcsizok... ezért is írtam ezt az összefoglalót, hogy a későbbiek folyamán emlékezzek rá..

 

2 komment


2012.01.26. 15:29 akusi

Mesterségek utcája

Manapság, mikor lerobbanunk a szuper járgányunkkal mindig kiszállok a kocsiból. Egyrészt nehogy valaki böszme a fölbe gyaluljon, másrészt gondosan ügyelek arra, hogy a céges belépőkártyám jól látszódóva lógjon a nyakamban. A héten, amikor Ashok éppen megfőzte a motort, ez utóbbi dolognak köszönhetően a kontrolling vezetőjével utazhattam hazafelé. Nagyon segítőkészek itt az emberek ilyen esetben, más is megállt, de mivel messze laktunk egymástól, inkább úgy döntöttem, hogy megvárom a cserekocsit, ne okozzak plusz terhet. A kontrolling vezetőnek viszont sofőrje volt, meghát elvégre ő írja alá a számlát a végén ;o).

Elég sok érdekességet megtudtam tőle. Azért van sofőrje, mert Delhiből származik és 6 évet élt előzőleg Európában (utoljára épp 2 hetet Magyarországon). Azt mondta, messzemenően Chennaiban a legrosszabb a közlekedési kúltúra, nem vállalja a vezetést.

Szóba került az indiai gazdaság, azt mondta több mint 40%-át az informal economy adja (mi fekete és szürke gazdaságnak nevezzük). Elképedtem, aztán elkezdtem utánajárni. Megdöbbentő adatokat találtam.

A munkaerőpiac:

Összesen 7%-a rendelkezik rendszeres fizetéssel munkaképes lakosságnak. A többi 93% államilag nehezen kontrollálható - gyakorlatilag nem fizet jövedelem adót!

Ők gyakorlatilag a mezőgazdaságban dolgozók, a feketemunkások akik pl. szerződés nélkül szóbeli egyezséggel mennek egy építkezésre, vagy akár az utcán különböző tevékenységeket folytató néptömeg.

Az általam olvasott tanulmány becslései szerint ez az "informális" réteg a következőkkel járul hozzá India gazdaságához:

-60%-át adja a netto nemzeti összterméknek

-a lakosság bevételeinek 68%-át generálja

-a megtakarítások 60%-át biztosítja

-a mezőgazdaság exportjának 31%-át, az ipar exportjának 40%-át teszi ki

Azért így európai szemme durva, hogy a dolgozó réteg nem több mint 7%-a fizet jövedelemadót..

Én azt szűröm le ezekből a számokból, hogy hihetetlen találékony és szorgalmas ez a nemzet. A népesség nagy része mélyszegénységben él, mégis megtalálják a módját, hogy a családnak a megélhetőségéhez esetleg lassú felemelkedéséhez megteremtsék a javakat. Ide kapcsolódva valahol olvastam egy cikket, ami egy indiai elemzést emleget. az elemzés szerint nem tekinthető mélyszegénynek az, aki havi több mint 2.750 Ft-nak megfelelő összegből él. Ugye mennyire más, mint otthon? Mi sírunk, itt meg sokkal boldogabbak az emberek. Itt mindenki csinál valamit, lássuk a teljesség igénye nélkül az alábbi képkavalkádban.


Szállítmányozás

  • A taxisok, szerintem ez a leg-felelősségteljesebb meló

Ashok

Épp a felelősséget kell megbeszélni

A legpraktikusabb..

  • Fuvarosok

 A hulladékbiznisz

 

 Ezzel szedik össze a lakásoktól a szemetet, már itt történik egy szelektálás. Örömmel látom az újságokban, hogy egyre több erőfeszítést tesznek a hulladékügyben. Ennek a városnak szerintem 10-15 év kell és egy egész szuper élhető környezet lesz. 

A szelektálás második lépcsője ;o) 

A szelektálás 3. lépése, itt teljesen korrektül szétválogatják, majd a következő ajtónál leadják a helyi MÉH telepen.

A MÉH telep, és gazdája a hulladéknepper. Az előbbi embereket ő fizeti, kilonként. Konszolidál, és pár naponta megraknak egy teherautót, ami elviszi a feldolgozóba.

A mezőgazdaság értékesítési lánca

Egy kis hűsítő a melegben, kókusztej árus

Gyümölcsös

Virágfűzők. Amit a hölgy a kezében tart egy jázminfűzér. Ezt a hajukba szokták tenni, illetve otthon, kocsiban wunderbaum-ként működik, nemutolsósorban a templomok és oltárok dísze. Próbáltam, 2-3 napig nagyon kellemes illatot áraszt.

Számolhatatlan mennyyiségű kisbolt

Cipészmester:

Itt nincs ablak, ami kitörjön és a cipész sem költözik el Regős Bendegúz miatt.

Bambusz sötétítő készítése:

A Vasalás témája:

 

Varroda

Teherautószervíz

Motorszerviz

 

Rendészeti dolgozók

  • Rendőrlány

Ma a függetlenségük napján 100m-ként áltak a főúton, az arra járó politikusokat biztosítják. Igen, itt elég kemény a harc a politikában. Angolos viták, hatalmas korrupció, hatalmas biznisz. Olvastam, hogy itt a csatározások közepette 1990-től 182 politikust tettek el láb alól. Nem kell messze menni , hogy a Rajiv Ghandi emlékhelyre jussak, akit a cégtől 2km-re robbantottak fel.

  • Waccsmenek - kik a házakat és apartmanokat őriznek (ők épp a miénket - a minőségért elnézést)

Szólj hozzá!


2012.01.21. 15:01 akusi

Közlekedés 2.0, közösségi közlekedés - avagy hogy telt a szombat

Tegnap este brózoltam a google map-en, hogy hol vannak a kerékpárboltok. Volt egy bizonyos hely, a Broadway, ahol elég sok akadt. Nameg arról a részről mondták, hogy tele van bazárral, mindent meg lehet ott venni. El kellene menni oda, csak egy a bökkenő, 11km - nem nagyon akartam gyalogolni ennyit, a riksás meg biztos elkérne egy valag pénzt. Ekkor egy hatalmas funkcióját találtam meg a gugli map-nek, kijelölöm az A és B pontot, ráklikkelek a buszra, és kidobja hogyan kell odajutni közösségi közlekedéssel.

Reggel felhívtam az egyik kollegát, hol kell jegyet venni. Azt mondta a buszon.

Jegyárak:

Decemberben Dhana panaszkodott, hogy lehet olyan böszmeséget csinálni, hogy a buszjegyeket másfélszeresére emelik....No nézzük, mibe kerül buszozni.

Ez attól is függ, milyen busszal megy az ember és mikor. Az MTC (Metropolitan Transport Corporation) 3500 db buszt üzemeltet, ebből 100db Volvo A/C busz - amire a jegyár a duplája a rendes tarifának. Aztán vannak az éjszakai buszok, azokon is dupla tarifával dolgoznak. Van még expressz busz, ami másfélszeres tarifával megy.

Az árak távolságfüggők, a minimum 7 rupi (35Ft) a maximum 15 rupi (75Ft).

Daily Travel Ticket : 50 rupi (250Ft)

Weekly Travel ticket: 300 rupi (1500Ft)

Monthly Travel Ticket: 1000 rupi (5000Ft)

Eléggé barátságos, ugorjunk neki. Reggel 11-kor indultam, kiballagtam és vártam az 5C jelű buszt, amire az MTC azt írta, 20 percenként közlekedik. Kb 5 perc alatt már két 21G jelzésű ment el. Megkérdeztem egy srácot a buszmegállóban, hogy melyik busz megyen a Broadway-re, aki mondta, hogy a 21G is oda megy, csak más útvonalon, a Marina beach mellett. Szuper, a következőt el is kaptam. Nem volt tömve, ahogy azt mindenki képzeli. Sőt azt mondom, a buszok 90%-ról nem lógnak ki emberek - mint ahogy az a fenti képen látszik. Nem nagyon kellett tájékozódnom, hol kell jegyet venni, mert a jegyárus, vagy akár kallernak is nevezhetem sípolt egy jó nagyot, meg valamit mormolt tamilul. Mondtam hova megyek, ő meg adott egy 15 rupis jegyet. Egy kis idő után lett ülőhelyem is. Egész úton a kallert néztem, kerestem a logikát. A feje úgy forgott az első és hátsó felszállókat szemlélve, mint Mikrobinak.

A következő kódokra jöttem rá:

Dupla rövid sípolás: jelzés a sofőrnek, nincs több felszálló, indulhat

Ettől különböző sípolások az utazóknak szólnak. Odaparancsolja az embereket jegyet venni, lezavarja a buszról azt,aki tovább utazik minthogy a jegye szól. Alapvetően a busz korrekt volt, minden ablaka és ajtaja nyitva volt, amikor forgalommentes úton gyorsan ment, akkor becsukták az ajtót. Egy dolog zavart, mivel az ablak mellett ültem, a szemem telement porral.

Kb. háromnegyed óra alatt odaértünk Broadway állomásra.

Igen, már a buszról jól látható volt, hogy ez egy bazáros negyed, kis utcák, minden utcába más és más portéka kapható. Pl. amibe először betévedtem, az papír és műanyag cuccos volt. Volt egy kellemetlen élmény minjárt a legelején, szerintem ki akart valaki zsebelni, de nem vagyok benne biztos. Kb. 100m-en át a sarkamba volt, ahova befordultam, oda jött utánam. Azért persze készültem a zsebesekre, a hátizsákom előre volt fordítva. Azt a taktikát választottam, hogy hirtelen csináltam egy 180 fokos fordulót, amin  meglepődött, de ezek után nem mert tovább követni, és elnyelte a forgatag.

 Hamarosan rátaláltam azokra a bringaboltokra, amiket kerestem. Hát megerősítettek, hogy váltós cajga nem igazán divat. Ami váltós volt, az meg amolyan divatteleszkópos MTB, amivel azért megszenvednék 50km-t letekerni.

Megnéztem egy katalógust, láttam benne egy trekkert, dehát váltó nélkül. Megkérdeztem, át tudják-e alakítani nekem, rögtön árat is kaptam, 5200 rupi. Hát, még meggondolom, azért mégiscsak 25kHUF bukta lenne, ha a végén nem tudnám eladni. Nameg, ez a buszozás új távlatokat nyitott, útközben láttam egy csomó helyet (pl. egy strand vagy resort szerű dolgot) amiket megnézvén el tudom a hétvégén ütni az időt. Nameg egyszer a távolsági közlekedést is ki kell, hogy próbáljam. Már nézegettem a jegyeket, pl. Pondiba el tudok jutni akár 2000Ft-ból AC Volvoval. Van két hely, ami nagyon érdekel és szeretnék eljutni. Egyik a Maldív-szigetek, ami nincs több, mint 2000 km repülővel, és talán soha az életbe nem lenne jobb lehetőségem odajutni, mint most, mikor csak egy "köpésre" van. A másik Goa, ami vonattal megközelíthető és kb. 900km. Az előbbi kevésbé, az utóbbi inkább esélyes.

A nap képét itt a bazársoron csináltam.

Nem mertem sokat nézni, elég horrorisztikus. Fénykép, 10 rupi bedob, aztán uss.

Visszafelé félúton leszáltam a City Centernél, ami egy bevásárlóközpont. Jóízűen elfogyasztottam egy Mac Maharaja menüt (ez olyan, mint a bigmac, csak csirkehús meg mindenféle indiai fűszer volt benne). A Mekinek volt egy nyitott terasza az épület tetején, baromi jó kilátással az óceánra.

Újabb buszozás, "drága" 20 rupiért, merthogy sikerült egy Volvó AC buszt kifognom.

Leszálltam a Sheratonnal szemben levő Amma Naana szupermarketnél (ebben van a legnemzetközibb kínálat). Bevásároltam a holnapi főzéshez, mivel a környékünkön levő húsboltoknál csak csirkét tudok venni, ott viszont mindig szokott lenni kecskehús. Hát most nem volt. Illetve a gyerek mondta, hogy fagyasztottat tud adni. Had jöjjön. Aztán csak itthon vettem észre, hogy "minced" típusú húst adott... Hát érdekes lesz holnap darált húsból babgulyást alkotni, de megpróbáljuk. Újabb busz, 9 rupi, ez már hazavitt.

A helyi közösségi közlekedésről a tapasztalatok összefoglalva:

-Olcsó, kb. 25km-t utaztam többszöri megszakításokkal 250 forintért

-Jól szervezett, a buszokra nem kell sokat várni

-nem kell félni, nem zsúfolt (legalábbis szombaton)

Ezek fényében, ha valaki tanácsot kérne, akkor egyenesen ösztönözném arra, hogy használja a helyijáratokat. Én féltem tőle, bevallom, reggel komolyan filóztam rajta, hogy menjek-e. Jó döntést hoztam, kinyílt Chennai, egyre több jó élményem van és lesz.

4 komment


2012.01.20. 16:29 akusi

Pót péntek13

A mai nem a legsikeresebb napom volt.

A bicó:

Rászántam magam ,hogy bicózzak. Van egy szupcsi útszakasz a tengerparton (ECR - East Coast Road), ami mellett egy csomó jó dolog van és a forgalom is olyan, mint otthon az 1-es úton. A lakásomtól kb. 8 km-t kell a városon valahogy átevickélnem, amit megoldanék valahogy, és utána már kikerülnék a rengetegből. Nameg Mahabalipuram városa is csak 45 km, és közben van egy csomó színvonalas resort - ahol megszállhatok, napozhatok, offroadolhatok Quaddal stb..

Hát kéremszépen beírtam a gugliba a következő kulcsszavakat: Bicycle rent Chennai. Hamarosan kiderült, hogy ők a bicycle alatt leginkább a motorbiciklit értik. Chennaiban inkább motoroznak, mint bicóznak. No, eljutottam aztán egy forumra, ahol egy amerikai gyerek panaszkodott, hogy egy hét alatt feladta a bicóbérlést, nem talált sehol. Közben én is több szálon elinditottam a keresést, és a mai napra értek össze ezek a szálak. Kijelenthetem én is, nincs lehetőség bicót bérelni egy akkora városban, aminek a lakossága majdnem felér Magyarországéval.

Megnéztem milyen secondhand bringák vannak, találtam is hosszas keresés után 2 db-ot, amelyek mind árban, mind méretben megfelelnek és van rajtuk váltó is. Igen - nem egyszerű váltós bringát találni, ezek 6 sebességesek általában, mert elöl csak egy fogaskerék van. Csak indiai gyártmány van, ami nem tudom előny vagy hátrány. Árban 2-3 ezer rupiért letárgyalhatók. Alábbi tipust 3.500-ra tartotta (a képpel ellentétben váltóval):

Sajnos a mai nap mindkét helyről megkaptam a választ, hogy már eladták..

Hát ennyi, én is feladtam egy hét után.Ma beszélgettem erről a témáról a dohányzóban a HR managerrel. Mondta ő is, hogy ez sajnos így van ittenség, de ha akarom, akkor szól az egyik emberének, aki elintézi, hogy a security montiját elvihessem, hacsak egy-két hétvégéről van szó. Ez meg olyan pubi dolog... nameg hogy a csába teszem be abba a taxiba. A hétvégén megnézek még pár bicósboltot.

A meló:

Nem ment valami szupcsin a próbagyártásunk, probléma hátán probléma volt. a legutolsó (remélem) ma este 7-kor oldódott meg. Mivel hétfőn illő lenne a lefoglalt állományt visszaadni a gyár kezébe, ezért kommunistaszombatozunk.

A taxizás: 

Ashok eléggé rutintalannak ebben a forgalomban, látszik rajta, hogy fél. Nem tud egyszerre annyi dologra figyelni, mint Dhana, így komplikált szituációkban eléggé izgatott.

Attól nagyon be van tojva, hogy a gyalogost, bicóst elüti. Ezért ezeket mindig igen nagy ívben kerüli, tartja tőlük a méteres távolságot. Ma egy motoros egy kicsit ráhúzta a kormányt jobbról, de nem volt veszélyes. Ettől megijedt, elrántotta balra a kormány. Balról éppen valaki próbálkozott egy szintén Tata típusú autóval előzni (ő már a járdán ment a +1 sávban .. bár itt ez normális). Hogy elkerülje az ütközést, ő is elrántotta a kormány, aztán volt rohadtnagy buffanás, kicsit megpadlózta a kocsit egy baromnagy gödörben. Mindegy túlélte, meg tovább is tudott menni, mi egy kicsit lassítottunk, megvártuk míg beér, aztán volt sorry sorry az ablakon keresztül. Ashoknak mondtam, hogy hétvégén szereljen fel bal oldalra is tükröt....

A tükör.... ma estére már a jobb oldali is eltünt. A csávó nem szokta vezetés közben felvenni a telefont, csak megnézni ki hívja. Kb. 50m-re az apartmanntól kanyarodtunk be az utcánkba, mikor hívták. Felvette, mert úgy gondolta ,nemsokára úgyis megáll. Na igen, de volt az a fránya és sötét kereszteződés, ahol a jobb oldali tükrében elakadt egy biciklikormány. A biciklista gyereknek semmi baja nem lett, mégcsak el sem dölt a bicóval, de a tükörnek leketty...  Izgalommal várom a következő utunkat.

A kaja:

Bevásároltam, ma este tojásos lecsót csináltam. Már rotyogott a paprika meg a paradicsom, amikor is feltörtem az első tojást. Szétment a sárgája, mert bénán törtem. Jött a második óvatosabban, aztán jött a harmadik még óvatosabban... no azoknak sem volt egyben a sárgájuk. Aztán megolvastam a csomagolást, "Packed: 26-12-2011", azóta meg a 30 fokban a polcon állt majd egy hónapot.

 Bakker. A konyhán meg nem akart tojást adni, mondom kifizetem nekik. Azt mondta, hogy ők semmilyen alapanyagot nem adhatnak el, sajnos el kell mennem a boltba. Mondom onnan jövök.. aztán kiegyeztünk abban, hogy ad 6 db-ot én meg holnap visszaviszek neki ugyanannyit.

2 komment


2012.01.17. 05:42 akusi

Csak az ajtó zörög..

Jó dolog ez a Pongal fesztivál. Az iskolák zárva, a farmerek nem dolgoznak, és a legtöbb helyen a szabadságokat ehhez igazítják. Így volt ez a cégnél is, ahol hétfőn csak a 60%-a volt jelen a dolgozóknak. A legjobb az, hogy ezek az emberek ilyenkor nem közlekednek, így először ittlétem alatt 100 km/h-val mentünk az autópályán. Ehhez az is hozzájárult, hogy késett 15 percet Ashok, volt sorry sir, sorry. Aztán megpróbálta behozni a lemaradást. Hát sikerült, mindössze 52 perc kellett, hogy beérjünk, ez azt hiszem everbest.... A kollegák is azt mondták, hogy az elmúlt 5 évben ilyen nem fordult elő. Hát igen, eddig csak negatív rekordról tudtam beszámolni (2 óra 40 perc).

Ma kedden is "gyér" forgalom volt, de azért már látszik, hogy egy kicsit többen dolgoznak, mint hétfőn. Talán ez is a szerencsénk, nem hajtottunk túl gyorsan....

Mondom Ashoknak, hogy valami zörög hátul, csak nem a gumival van baj? Ááá, csak az ajtó nincs megint rendesen becsukva (ez teljesen szokványos, legalább heti kétszer át szoktak szólni az úton másik autóból, hogy csukja már be rendesen).

Aztán pukk. Volt megint, hogy sorry sir, sorry...

 Nézegette, én meg közben rágyújtottam. Mondta, hogy üljek vissza a kocsiba nyugodtan, megoldja. Nyugodtan... inkább áldogáltam mellette, így van esélyem félreugrani, mielőtt egy teherautó letarol. Azt mondja, akkor várjak, mert ő most elmegy szerelőért. Na szép, mondom, se pótkerék se kulcs? Átfutott az autópálya túloldalára, és kb 15 perc múlva megjelent 2 fickóval - egy db motoron érkeztek mindhárman.

Aztán kiderült, hogy mégis van pótkerék, meg kulcs meg emelő is. Ha ezt tudtam volna, akkor nekiálltam volna kicserélni.

Érdemes a következő képen megnézni, hogy a sárga mellény és elakadásjelző háromszögnek mi az ittani megfelelője:

Később ezt a védelmi rendszert még metoldották a pótkerékkel.

 

 

Szólj hozzá!


2012.01.13. 10:39 akusi

Bulivan

Péntek, a rangoli verseny még mindig zajlik. Valami előérzetem volt, hogy ez nem lesz egy szokványos nap. Mikor beértem, minden ki volt díszitve, mondom biztos lesz itt meglepi.

Délelőtt még a szokványosnak mondható, a jövő heti próbagyártás készülődését zártuk le. Aztán elérkezett az ebéd. Egy kissé átrendezték az ebédlőt, csináltak egy szinpadot, ahol egy dobos csapat verte a tamtamot veszettül. Érdekes kultúra, a dolgozók ott örjöngtek az első sorban, ment a nagy füttyörészés. Tényleg mi Európában más nép vagyunk, leplezzük az örömünket/bánatunkat, ha már kimutatjuk, akkor az feltünősködés. Itt eléggé őszintén örülnek és eléggé őszintén kimutatják a bánatot is.

Szóval az ebéd: Ma ingyen volt és speciális. Kicsit várni kellett, mert ma az asztalunkhoz hozták. Miután az előző banda maradékát elvitték és letakarították az asztalt, mindenki elé egy nagy banánlevelet terítettek. Adag rízs, amire sambart öntöttek (ez egyfajta szósz, olyasmi, mintha pörköltszaft lenne, csak nincs köze húshoz). Hoztak mindenféle fűszerezésű zöldségeket, így a végén jónéhány kupac valami volt a levélen. Evőeszköz a jobb kéz - itt ezt így csinálják, és először ittlétem alatt nekem is így kellett. Simán áthidaltam az evőeszköz hiányát. Az ujjaimmal összekevertem a rízst a mellé adott dolgokkal, aztán kis golyócskát gyúrtam és betöltöttem a számba. Megettem mindent. A végén kifelé egy népviseletes csaj kinált valamit, zöld levélbe csomagolva, amit ott az emberek levelestül tettek a szájukba, kicsit rágták oszt lenyelték. Kérdeztem a kollegámat, mi az, én annyit értettem a hangzavar miatt, hogy "beetle". Mondom, köszi, akkor nem. De ahogy elfordultam onnan, ott állt a HR manager a gyárigazgatóval, mondták, próbáljam ki, nem lesz ettől semmi bajom.... mondom ilyen felkérésnek eleget kell tenni. A végén kiderült, hogy nem is "beetle", hanem "sweety" és a levél valami menta féle cucc volt.

Ebéd után kimentem körülnézni, ma is rangoli verseny volt, ma az indirektek szerepeltek. Csapatunkból is kinn voltak a csajok, akik a következő alkotással 2.helyre értek be (5000 rupiát (23e Ft) nyertek):

Alkalmam nyílt a dobos csapatot is megszemlélni, a recepció előtt tartottak egy kis performanszot. Pont műszakváltás volt, jöttek befelé az emberek. Hihetetlen mennyire örültek, táncoltak, füttyögtek.  Ilyen pogót a happivinetu koncerten sem láttam. Mi lenne, ha még innának is...

Nem tudom, mindenről, hogy mit jelképez, gondolom a szekér a tehenekkel a parasztok eszközeit és a megpihenést az aratás végével.

Aztán volt itt tigrisnek öltözött emberek tánca, meg ilyen furcsa szerelékűek is akadtak. Ők láthatóan rangidősek, talán Ők jelképezik az isteneket, mert egy darabig csak ültek, és a végén ők is bementek táncolni.

2 komment


2012.01.11. 16:47 akusi

Festival time

A mai nap mikor megérkeztem a munkába, nagy sürgés-forgás fogadott a bejáratnál illetve az épület oldalánál. 14-én kezdődik a Pongal, ezen alkalomból a cég egy sajátos vesenyt hírdetett.

De ne rohanjunk, nézzük mi is ez az ünnep:

Dél-Indiában a téli aratás végét 4 napos fesztivállal zárják, ezt nevezik Pongal-nak. Idén 14-én kezdődik, ez a nap hivatalos munkaszüneti nap Tami Nadu államban, pechemre vasárnapra esik. Ekkor adnak hálát az istenségeknek (főként a napistennek) - hogy termést adtak. Tamil Nadu államban ez jelenti az újévet is. A fesztivál egyike a világ legrégebbi, ma is élő fesztiváljának, már több mint 2000 éve ünneplik.

Az első napját (Bogi Pongal) Indra istennek a felhők és esők istenének szentelik.

A második nap (Surya Pongal) a Nap istenének ünnepe. Jellegzetes étele a sárgaborsóval kevert cukrozott rizs.

A harmadik napon (Mattu Pongal) megfürdetett, feldíszített, színesre festett teheneket és ökröket ajánlanak fel a papoknak. Ez Ganesh isten és Parvati istennő napja, de Sivához kötődő legendák is kapcsolhatók hozzá.

Az indiaiak sem egyszerű emberek, így aztán a háromnapos Pongal fesztiválnak akad egy negyedik napja is (Kaanum Pongal), és ahogy a második napon, most is a Földet éltető Nap istenét, Suriyat ünneplik.

Na ezen alkalomból a dolgozóknak hírdettek egy rangoli versenyt, minden műszakból jöttek elkotó csapatok, így szerencsém volt két műszak alkotását is megszemlélni.

A rangoli elkészítése napi szertartása az Indiai embereknek, amelyeknek egyszerűbb változatát mindennap elkészítik templomaik és otthonaik bejárati ajtaja előtt, színes porokkal, vágott virágszirmokkal, virágokkal.

Ünnepekkor kicsit bonyolultabb és nagyobb ábrákat is szoktak készíteni, nagy megtiszteltetés egy ilyen képnek az elkészítése.

Ez a régi időkben rizsliszttel készült, felajánlásként a család Istenségének tiszteletére, és áldozatul a teremtés alacsonyabb létformái felé is (ezeket természetes anyaggal színezték). Hiszen a földre készült szent ábrát a természetben élő állatformák jóízűen elfogyasztják. Manapság színezett tört márványt, színezett zúzalékokat, virágokat használnak az alkotások elkészítéséhez: (btw. a fehér nadrágos láb a főncsi)

Habár nem tudok a következővel azonosulni, mégis ez lett a kedvenc alkotásom:

 

 Néhány alkotás (sorry a képek közötti egyenlőtlen helyekért, nem valami jól működika blog.hu szerkesztőfelülete):

 

 

 

 

 

 

2 komment


2012.01.06. 11:32 akusi

Welcome back

B.U.É.K

Mindenkinek, akit esetleg nem ért el az otthoni köszöntésem!

Hát eltelt a 2 hét pihenő, jó volt újra a családdal lenni. 3-án utaztam vissza, még mindig a régi albérletben lakom, de kaptam ígéretet arra, hogy szerelnek még fel lámpát a szobába, és a hétvégén megnézik azt a szörnyen zajos klíma kompresszort.

Viszont sajnos elvesztettem Dhanát, nem azért, mert nem ért rá, vagy panaszkodtam volna iránta. Sajnos kicsit drágább volt mint a budget mit rám szántak. Ezért kisebb autóra kellett cserélni.... ilyenre:

Hát sajnálom, Dhana tényleg jó fej volt, mindig jókat beszélgettünk a taxiban. Ő volt az első, aki felhívott Indiában, mégcsak a csomagjaimat vártam a reptéri szalagnán, már hívott. Aznap meg is látogatott -  eljött a "Honda Hero" motorjával.

Hoztam neki egy kis karácsonyi ajándékcsomagot, tényleg őszintén örült neki - viszont elfelejtettem a forint érmegyüjteményt odaadni neki, na lesz még rá szerintem alkalom.

Az új soför(ei)m:

A reptéren várt rám, ahogy kell kezében a "Welcome Mr Kusica Attila / Nokia" felirattal. Kérdeztem mi a neve, azt mondta "Money". Na mondom ez most bemutatkozás volt, vagy a rövid/hosszútávú elvárása? Amúgy valószínű a neve, mert itt a cégnél is van pár ember, akit "Mani" -nak hívnak.

Igen gyatrán beszélt angolul, így nem folytattam vele huzamos eszmecserét, az albérletnél elbocsátottam, hogy jöhet holnap reggel fél nyolcra.

Aztán másnap egy újabb figura jelent meg - érdeklődtem is, hogy lesz ez a jövőben... aki szegényes angolságával adott egy olyan választ, amit nem teljesen értettem, így jobbnak láttam, ha inkább az újságot olvasom az út alatt.

 Ma reggel megint Ő várt rám, na mondom ma megint megfeszegetem, hogyan lesz itt a taxisofőrökkel, mindig más jön, vagy most már marad Ő. Nem értette nagyon, illetve nagyon félreérthette, mert visszakérdezett meglepett arccal, hogy "New driver???"

Na fasza, mondtam neki, hogy neeem nem akarok újat, leginkább állandót. Na ezzel szerintem tetéztem a kétségbeesését, mert közben a fejemmel nemet intettem.

Ez ugyanis itt Indiában egyfajta igenlést jelet..... Na mondom, egyenlőre nem sokkolom tovább, és elkeztem ujságot olvasni.

Mentünk, mentünk, mentünk, egyszer csak valami szokatlanra kapom fel a fejem az  újságból, megpróbálom ezúton rekonstruálni, mi történhetett.

Azt korábban már írtam, hogy a nagyobb elágazásoknál rendőrök próbálják a forgalmat irányítani. Hát ez ma reggel is így volt, viszonylag hüvös 24 C volt, így nem használtuk a klímát a kocsiban, hanem az ablakot letekertük. A rendőr épp megállította a kereszteződésnél a mi oldalunkat, de az arc úgy gondolta, Ő még átfér. Ezt elég óvatosan tette, így alkalmat adott arra, hogy a rendőr utána fusson. No az nem is szarozott, jött hőbörögve, és menet közben benyúlt, kikapta a kulcsot a kocsiból.

Volt nagy kiabálás a sofőr kiugrott a rendőr után, én meg bennmaradtam a kocsiban a 2xkétsávos közepén állva.

Miután látta a sofőröm, hogy ez nem fogja csak úgy visszaadni a kulcsot, próbálta a kocsit letolni az útról. Igenám, csak ugye a kormányzár bekapcsolt.

 Hát ottmaradtam, kerülgetett mindenki jobbról, balról, aztán egy perc múlva jött a rendőr, visszaadta a kulcsot, és mutatta a gyereknek, hova parkolja le az autót. Miután félreáltunk, a kulcsot hihetetlen mozdulattal újra kikapta a kocsiból, aztán mondta illedelmesen nekem, hogy várjak türelmesen, amig a vezetővel elintézi a dolgot. Eltűntek a kereszteződés közepén levő rendőrbódé felé mentek. - láttam meg a hatalmas kiabálással járó alkudozás. Kb. 5 perc múlva aztán megjelent a sofőr, és mentünk tovább.

200 rúpiába került. Gondoltam magamban, hogy ha mégegyszer ilyet produkál, akkor azt én fizetem, mert nagyon izgalmas volt ezt átélni - egy igazi élményt kerekedett belőle ebben a szürkeségben. Mégegyszer! Mégegyszer!

Az ügy két főszereplője:

 Hát igen - ha a klímát használtuk volna, akkor nem nyúl be oly könnyen a kulcsért. Ez ebből a nagy tanulság. Azért jó volt ezt átélni így utólag hahhahhaa még mindig mosolygok.

 

Szólj hozzá!


2011.12.15. 07:36 akusi

Úton haza Pondi-böl : Mahabalipuram

Mondtam Dhanának, hogy álljunk meg egy olyan helyen, ahol nyugati normának is megfelelő a beach. Hát nem tudta mi az a nyugati norma... no mindegy, javasolta, hogy van egy város, ahol nagyon szép emlékhelyek és templomok vannak. Ennek a parti része is rendezett.

Így jutottunk el Mahabalipuram városába, ami Chennaitól délre kb 50km-re fekszik. Érdekes itt mindenért fizetni kell, az úton Pondicherry felé kb 4x kellett útdíjat fizetni (20 rupia - 95HUF). Amikor Pondiba értünk, ott meg kellett venni egy 300 rupis permit-et. Visszafele az útdíjért nem kellett fizetni ennek fejében, viszont ahhoz, hogy behajtsunk Mahabalipuram városába, már megint..

A 7. században alapították, központi szerepe volt abban a korban a városnak mint a dél-indiai területnek a legnagyobb kikőtője.

Pancha Rathas:

Elsőként ide érkeztünk, letettük a kocsit egy parkolóba. Belépődíj volt, de makacs módon nem fizettem. Micsoda diszkrimináció: indiánoknak 5 rupi, külföldieknek 250. Mondom jó lesz nekem a kerítésen kívülről is. Nem igazán láttam mi a "value add" abból ,hogy 1m-ről nézem a díszes kőfaragványokat, vagyha 15 méterről.

Voltak önkéntes túristavezetők, akik minden áron be akarták nekem mutatni a hely történetét cirka 300rupiért - de nem vettem igénybe a szolgáltatásukat.

Egyébként fantasztikusan szépek voltak a kőfaragványok, annyit kell tudni róluk, hogy mindegyik épületet egy-egy sziklából faragták. Nem semmi. Az öt épület egy-egy nagy királynak a szimbolikus lakhelye volt.

Pallava heritage site:

Pallava király ideje alatt született, szintén az egész műemléket egy db kőből alkották. A történetéből annyit értettem meg, hogy a gangesz folyó útját ábrázolja a menyországból a föld irányába - vagy valami ilyesmi...

 Kicsit továbbmenve egy kellemes kis parkot találtunk, ahol piknikelni lehet. Érdekes, itt tiszta volt minden, és az emberek tudták hova kell a szemetet dobni.

Tényleg - szemet gyönyörködtető élmény volt az egész. De igazándiból a helyieknek én jelentettem a különlegességet, mert mindenki fényképezkedni akart velem, szerintem ottlétem alatt vagy 30 ilyen kép készült is.

Mondtam is ezeknek a csávóknak, hogy húzzanak már el, mert nem sokáig bírom, de ők csak csak fényképezkedni akartak velem..

Miután sikeresen túléltük a helyzetet, elindultunk a tenger irányába, ahová egy bazársoron keresztül lehetett eljutni. Itt mindenféle eredeti portékával győzködtek, de megint diszkrimináltak - mint külföldi, így nem vettem semmit (öööö de igen, 2 nyakláncot egy cingár kislánytól, mert megsajnáltam..).

Itt a tengerpart valóban rendezett volt. A helyiek ahogy kell ruhában mászkáltak a vízben, így nekem sem volt pofám fecskére vetközni, rövidgatyában közelítettem a hullámokat. Igen a hullámok... hát ez nem a Balaton. A strandoláshoz eléggé barátságtalanul tarajos volt a víz. Ki is volt írva a partra, hogy ne nagyon menjenek be messzire, mert 2000 és 2010 között 163 ember fulladt meg...

Kérdeztem Dhanát, hogy Ő miért nem mártózik meg? Azt mondta, hogy soha nem menne be a vízbe mert fél. Kiderült, hogy itt az emberek nagy többsége nem tud úszni. Azt lehet mondani, csak a halászok -  akik max 2-3 %-ot reprezentálnak az itteni lakosságból. Így már érthető a 163 bátor ember halálesete. Na mindegy én belemegyek, ha törik, ha szakad. 32 fok volt...

A strandi után már eléggé éhes voltam, így a bazársoron visszafelé bepróbálkoztunk egy halsütödénél. Eléggé morfondíroztam rajta, hogy megegyem-e az utcai kaját, aztán úgy döntöttem, hogy 3 hét alatt csak megtanult a szervezetem védekezni... Jó döntés volt, az eddigi legjobb kaját ettem, egy mittudomén milyen tengeri haltörzset masalában megforgattak és olajban kisütötték. Baromi jó íze volt, rögtön 3-at meg is ettem. Ez nekem cirka 420 Ft-ba került. Összehasonlításként  - kb egy óriáshekket nyomtam be, ami nálunk kb 2000Ft. Sajnos nincs képem -  mert itt már lemerült a telefonom.

Kaja után beültünk a taxiba és irány haza.

Szép volt, nagyon szép - a visszatérés Chennaiba ez miatt egy kicsit fájt. Otthon rögtön vagy 3-at el is fogyasztottam a becsempészett Tuborgból.

Nos - egy darabig szünetel a blogírás - tekintettel a karácsonyra. Holnap éjjel irány a reptér, yes yes yes!

Ezúton is mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet kívánok! Különösen a kiccsaládnak!

 

 

 

 

 

5 komment


2011.12.13. 16:32 akusi

Route 66 - irány Pondicherry (Puducherry)

 Már oly sok jót hallottam róla a kollegáktól, gondoltam egy hétvégét megér.

A városról annyit kell tudni, hogy a 1673-ban alapították, Francia-India fővárosa volt 1954-ig mikoris megszűnt gyarmatként létezni. Tamil Nadu államban fekszik, csakúgy, mint Chennai, annyi különbséggel, hogy ez szövetségi terület. 2006-ig nevezték Pondicherry-nek, utána tamilosították és Puducherry-nek keresztelték el. Kb. félmillió lakosú város, az indiai átlagnál jóval magasabb a műveltsége az ittlakóknak. Nagyon sokan beszélnek franciául (mármint az őslakosok közül), azt lehet mondani hogy csak a bevándorlók beszélnek angolul. Ez már a hotel foglalásánál gondot okozott, a harmadik hotellal tudtam csak telefonon értekezni.

Pénteken este érkeztünk a városba. Az esténket egy kiadós sétával töltöttük a tengerparton. Hát azt tudom elmondani, hogy Chennai és Pondi ég és föld . Hihetetlen a kultúrális szakadék, a rendezettség, az épületek közötti különbség iszonyatosan szembetűnő. Az utcán a boltos ad arra, hogy összeszedje a szemetet, míg Chennaiban a sok léhűtő cseszik rá - de persze a politikához mindenki ért, és a sok szemétnek is a politikusok az okai..

A Pondi riviéra abban különbözik leginkább a chenna-i 12km-es homokos fövenytől......

hogy ott nem szarnak a parton.....

Mindezt szó szerint kell érten - az alul levő kép nem internetről leszedett, hanem vasárnap lőttem a chennai tengerparti sétám alatt. Ha akartam volna, akkor többet is készítek más-más szereplőkkel, de nem ez a perverzitásom...

Na kanyarodjunk csak gyorsan vissza..

Séta közben találtunk egy kézműves kiállítást és kirakodóvásárt - szóval szuvenyír vásárlást is sikerült megkezdenem. Találtunk egy nagyon barátságos teraszt, mindenféle grill cuccal - de sajnos itt is csak csirkét esznek. A tervem beefsteak volt sörrel, a vége grillezett mustáros csirkemell lett mojito-val (nem virgin mojitoval).

Kitaláltam, hogy nézzük már meg azt a bazársort, ahol oly sok DVD-s fiút láttam, ez további 2km sétát jelentett. Abban a reményben mentem, hogy beszerzem a kopi játékokat a konzolhoz. Hát nemúgyvanaz. Mindenféle szuper MP3 DVD-ket, meg a helyi filmipar nagyságait árulták, itt-ott feltűnt egy Die Hard. Ekkor kaptam felvilágosítást a helyi moziipar központjairól. Ebből 3-4 van, a leghíresebb Boolywood - ez Bombay-ben található. De megtudtam, hogy Chennai is egy ilyen hely, a város egyik kerületében vannak a stúdiók, amit Koolywoodnak hívnak. Én inkább ironikusan Kula-woodnak nevezném a fenti kép után.

Na, ezek a bazáros DVD-s fiúk elirányítottak bennünket a Ninja nevű boltba, ahol egy telefonhívás után megjelentek a konzoljátékok. Míg Kínában 300HUF-ért vesszük, és a fele működik, addig itt 1000Ft-ért adja. Ezt szóvá is tettem, erre azt mondta, hogy így is 10x olcsóbb, mint a bolti - ne kezdjek el alkudni, különbenis fehér vagyok, ezért nekem ez nem pénz... Ja, nem is szívnám a fogamat, ha tunám, hogy működnek-e, éppen ezért csak 2-t vettem.

Szóval a sport megvolt, irány a szálloda, ööő... előtte a wine shop sörért. Ez a bolt sem úgy néz ki, mint Chennaiban: 

 Na és a választék, francia borok, a jófajta whiskey-k, konyakok, az ausztráltól a belga sörig és még sorolhatnám. Az árak itt jóval alacsonyabbak, tekintettel arra, hogy szövetségi terület. Elvileg nem is vihetnék még egy doboz sört sem Chennai-ba. Az adótartalom hiánya miatt csempészésnek minősül. Pár éve még komolyan figyelték, és a visszaúton szinte mindenkit megállítottak. Azért csak sikerült egy hatos karton sört a végén hazacsempésznem.... miután a boltos megnyugtatott, hogy manapság nem cseszegetik az embert.

Egy kiadós alvás után megreggeliztünk egy francia pékségben, majd elindultunk várost nézni. Két templomban jártunk. A belépés feltétele:

Hosszúgatya, mezitláb, legalább póló.

Az első nem is templom volt, hanem meditációs hely. Kellemes volt, képet nem csinálhattam odabent - mert az isteneket senki sem fényképezheti le.

A második hely Ganesha temploma volt. Ganesha-t nagyon könnyű felismerni, ő az elefántfejű istenség, Siva és Parvati istenek gyermeke. az akadályok elhárítója, a művészetek és tudomány patrónusa illetve a jószerencsét reprezentálja. Ebben a templomban történt az, hogy izzadt lényemet megkeresztelték - pontosabban megpöttyözték. Igen - izzadtam a 32 fokban... valószínű a helyiek azért hordanak világos inget, mert ugyanez kevésbé látszik.

A fehér alapon piros pötty azt jelenti, hogy a férfin belül ott él a nő -mármint gondolom a házastársa.

Itt adtam az ajtónálló koldusnak némi pénzt, aki ezért egyszer megsímogatta a fejem.

Kora délután volt - elindultunk vissza Chennaiba - mert szerettem volna egyet mártózni az óceánban útközben egy rendezett strandon. Visszafelé nem a route 66-en mentünk, hanem az ECR-en (East Coast Road). Na ennek az útnak van igazándiból Route66 feeling-je. A forgalom egyeltalán nem vészes, itt-ott nagyon szép villákkal, szép tájjal. Komolyan kedvet kaptam egy kis motorozáshoz - de azért ezen még gondolkozom.... pedig elvileg már napi 2000HUF-ért bérelhetek egy 250-es járgányt. Majd talán mielőtt végleg hazajövök..

 

Folyt köv.:

Mahabalipuram városával, látnivalóival és a strandjával.

 

2 komment


2011.12.13. 12:09 akusi

Kicsit offtopic - amikor az ember nem hagyja annyiban a dolgokat

Kicsit idegesítő, hogy néha nem látom ki hívott. Így történt ez tegnap is, mikor futás közben valaki 3x keresett, aztán a telefon csak annyit jelez ki hogy +4044...

Ma sikerült épp egy megbeszélésről kiérve felkapnom egy ilyen hívást. Rendőrség.

Ez a második pozitív élményem velük egy év alatt - kezd a respekt kialakulni. Ezért gondoltam, hogy megosztom a történteket - a teljesség nélkül, tekintettel a nyomozásra.

Az első az volt, amikor visszaadták Kolos ellopott bicóját.

Eme második, pedig érdekes és tanulságos internetes csalásról szól, meg arról, hogy az emberek igenis tudják érvényesíteni érdekeiket, csak meg kell tenni a megfelelő lépéseket. Felejtsük el a "minek ugráljak feleslegesem, úgysem fog semmi történni" gondolkodást. Mindig adjuk meg az esélyt rá!

A történet eleje, hogy használt laptopot szerettem volna venni a vaterán. Ki is szúrtam egyet, le is ütöttem villámáron. Aztán jöttek a problémák, az eladó (nevezzük SZM-nek csak mailen kommunikált, minekutána kiderült, hogy nem utalok előre, sőt megtekinteném, majdhogynem elérhetetlenné vált. aztán egyszercsak felvette a telefont, meg is beszéltük, hogy Ő dolgozik, ezért nehéz neki telefonon kommunikálni, de estére XY városba ér, nyugodtan induljak el és csörgessem meg. Elindultam, csörgettem, semmi. Pestről vissza is fordultam.

Ezek után egy kis nyomozásba kezdtem, és felkutattam a családfát a közösségi hálózatokon (eladás helye egy falu volt, a családi név elég ritka). Mindeközben kicsit megtúrtam a Vaterát, kiderült, hogy egy ugyanazon laptopot 4x hirdette meg, ebből 3x elkelt (én voltam a második vevő). Miután senki nem utalt előre, szimplán újra és újra feltette.

Leírtam édesanyjának, édesapjának a történteket és kértem hívjanak fel, ellenben polgári perben fogom érvényesíteni a vaterán létrejött szerződést. Azaz, ha a lépés jól jön ki, akkor -1 laptoppal de nullszaldósan kimászhat a perköltségek megfizetése után.

Ezután jött a meglepetés. A közösségi hálózaton a családnak küldött üzeneteim hatására felhívott egy srác, aki nagyon elképedve állt a történetem hallatán, mitsem tudott az egészről. Egyértelművé tette, hogy Ő az egyetlen SZM abban a faluban, és valaki visszaélt az adataival.

Nos - ő sem volt rest, feljelentést tett a rendőrségen. Ennek hatására kerestek a mai napon XY város kapitnyságáról azzal a jó hírrel, hogy van egy 99%-os gyanúsítottuk, és kérik a segítségemet.

Nagyon szívesen!

 

 

 

Szólj hozzá!


2011.12.08. 06:07 akusi

Tarlós Pista segíts!

Ennél a szintnél nem tudom mit tennének Budapesten. Itt egyenlőre még nem akcióznak - bár olvastam egy olyan cikket, hogy betiltják a szemétégetést.

Arról már nem írtak, hogyan erősítik a kommunális hulladék elszállítását, kiváncsi vagyok mi lesz ebből. Azért égnek továbbra is a kis szemétkupacok. Meglátásom szeint kb 0.1%-át adja a levegőszennyezésnek. Mondjuk épül a metró - 110km, ami majd segít, ha egyszer elkészül. Egyenlőre csak dugót okoz az építkezés.

Kérlek Pistám segíts irányt mutatni az itteni városvezetésnek!

Szólj hozzá!


2011.12.03. 17:27 akusi

Villanytan óra - nagyfesztől a fogyasztóig

Ma egy kicsit szakmázunk - megnézzük a helyi E-ON illetve általában a villanyszerelő mesterek miképp dolgoznak. Az biztos, hogy nem a Maxwell egyenleteket próbálják megérteni hobbiból.

Vásárolni indultam az Express Avenue mall-ba, ami 6 km-re van tőlem. Úgy döntöttem, amennyit csak bírok annyit gyaloglok - csak így lehet igazán tapasztalatokat szerezni. Meg lekoptatni a koldulókat egy kis felgyorsítással. Erre riksában nincs esély, amikor egy-egy kereszteződésnél 2 percet állunk egyhelyben és persze tipikusan erre apellálnak. Van hátránya is a gyaloglásnak - cserepólót kell vinni, mert azért 28 fokban 90% párával hamar megizzad az ember. Mivel sok cuccot vettem,  visszafele már riksával tettem meg az utat, de mivel nem tudta az az értetlen felfogni, hogy hol lakom (pedig még Nokia maps-en is mutattam neki), ezért ahhoz a hotelhoz vitettem magam, ahol előzőleg laktam. Onnan már csak 2km a haza. Ennek a 2km-nek az utolsó 500 méterén lőttem pár fotót a témához. Nem kellett nagyon keresni. Az már kiderült, hogy nagyon bátrak és nem félnek az utakon, úgy néz ki a feszültséget is jól bírják. Hát lássuk képes érintésvédelmi példatárunkat.

A nagyfesz trafó - 11kV, először távolról,

 majd közelről: 

Eme remek közeli kép azért szemlélteti milyen magasan van. Helyből felugrással el tudnám érni a vezetékeket. Néhol ennél alacsonyabbra rakták. Szerintem ez annak a függvénye, hogy éppen milyen magas volt a villanyszerelő - márpedig itt átlag egy fejjel alacsonyabbak a férfiak nálam.  

-Te Kumar, milyen magasra rakjuk? Ugorjál már egyet had mérjem be.

Azért ha úgy esik, ahogy múlt hétvégén, akkor nem nagyon mennék ezeknek a közelébe. Nemúgy a helyiek (múlt heti kép):

 Hamár az elektromos szekrényt emlegetem - itt már csak max 440V van. Lássunk egy példát hogy néz ki.

 

És kicsit közelebbről:

 No, nem mindegyik van ám nyitva, némelyiknél a lakat helyén dróttal van összekötözve, de leginkább nincs. Aztán haladjunk a nagyfesz irányából tovább a fogyasztók felé. A közterületeken vannak kandeláberek, ezek bekötése a következőképpen néz ki, kb. szemmagasságban, vagy akár lejjebb:

Most már értem miért nincs nagyon világitás az utakon... Némelyiken van "Vigyázz megb*asz! felirat, ha a fedő egyeltalán megvan.

Nézzünk meg egy villa kerítését - valószínű a kapunyitó van eképp betáplálva:

És nem is kell messzire mennem, csak ki az erkélyre - ahol a klímák vezetékeit tudom fogdosni. Van egy háromeres vezeték mellmagasságban, csupasz véggekkel. Jövő héten kérek egy fázisceruzát, megnézem van-e benne élet:

 

Fogalomtár, mi mit használunk és mi ennek a chennai-i értelmezése:

Csoki: Szigetelőszalag

OBO doboz: Szigetelőszalag

Lakat: -

Szigetelőszalag: végeket szabadon hagyni

 Bátraké a világ! Asszem a fentiekhez nem kell Sanyibácsi szakvéleményét kikérni....

Bár arra kíváncsi lennék, hogy ezek miatt a szuper szerelések miatt mekkora a hálózaton a veszteség. Lehet, épp akkora, hogy nem kellene azt a napi egy óra tervezett áramszünetet csinálni. Igen itt ilyen is van, egyes városrészeket a nap különböző időpontjaiban egy órára lekapcsolnak - mert nincs elég energiájuk. Már csinálják az atomerőmű legújjab hiperszuper blokkját (Chennai-tól 40 km-re).

A zöldek támadják  - de úgyis el fogják indítani jövőre.Itt ugyan nem szokott földrengés lenni de mondjuk egy ezer kilóméterrel arrébb igen. Azért támadják, mert a tengerparthoz nagyon közel van és a 2004-es tsunami - ami ide 10m-es hullámokkal érkezett - igen nagy gondokat okozott. Akkor sikeresen abszorválták a védekezési feladatokat, de mi lesz legközelebb?

Remélem az atomerőművet jobban rakták össze....

 

 

2 komment


2011.12.02. 17:47 akusi

Hétvégi nagybevásárlás

Itt van újra egy hétvége. Meló után elinultunk vásárolni. Ebben a büdös nagy városban, amiben majdnem annyian laknak, mint Magyarországon, nincs egy Tesco vagy egy Spar méretű supermarket sem - legalábbis én még nem láttam). Hétvégén tyúkhúslevest főzök, meg változatosság kedvéért birkapörköltet, és némi rántotta vacsira. Ennek összetevőihez a következő egységeket kell meglátogatni:

"Supermarket" :

Hogy legyen elképzelés róla  - kb. dupla Katica ABC.

Azt kell tudni, hogy minden csomagolt terméknek államilag szabott ára van, maximum a bolt néhány terméket akciósan ad. A hús v. zöldségterméknek szabadára van.

Rizs: 1kg 25...130INR között van (110..580Ft), minőség szerint. A választék nagy.

Zöldségek nagy részét meg lehet kapni - de úgyis van valami, amit nem találsz -ezért célszerűbb zöldségeshez menni.

Üdítő: Nagy a választék, vannak mindenféle egzotikus gyümölcsből készült cuccok. Nem vettem még, de az áruk hasonló, mint otthon. Ma vettem egy 2.25l-es Pepsit 58INR-ért (260 Ft). Ez barátságos.

Kenyér: van, de nem tudom az árát. Persze itt nem parasztkenyérre kell gondolni, csak toast kenyér van.

Víz: mert ugye a csapvizet nem isszuk. Legolcsóbb eddig 16INR/ liter (72Ft)

Fűszerek: Hatalmas a választék. Szinte minden megtalálható, ami a magyar konyhának a kelléke (feketebors, pirospaprika, köménymag....), egyedül majorannát nem találtam. Árai barátságosak.

Vaj/Margarin: aztak*rva kategória. egy flora 250g-os dobozos 600INR !!! (2700 Ft)

Étolaj: fél liter napraforgóollaj 56INR (252Ft)

Hús: Nincs általában, de ha van, akkor csirkecomb, vagy bárány. Ára az otthonival megegyezik. Dhana nem javasolja a szupermarket hústermékeit, mert nem frissek (ez alatt azt érti, hogy 24 órával előtte azok az állatok már nem szaladgáltak). Mondom ez addig nem baj, amíg hűtőben van. Azt mondta, majd elvisz egy húsboltba - hallgattam rá. Konzerveket láttam, löncshús, virsli és olajos hal formájában. Árai duplák az otthoninak. Az olajos szardinián egyenesen megrökönyödtem, a legolcsóbb 130 INR volt (580Ft)

Alkoholos italt nem árulnak. A hotellal szemben levő supermarketban volt alkoholmentes bor, meg sör  - nem kóstoltam (bár otthon szuoktam mentes sört inni). Valahol mindig azt vallottam, hogy a mentes sör az első lépés lenne a guminő felé. A mentes bor lenne a második... Ezekért a következő ritka egységbe kell ellátogatni:

Wine shop:

Tamil Nadu államban az alkoholt csak az állami wine shop-okban lehet kapni. Állítólag a bentiek szerint kell lenni valamiféle engedélyednek is, hogy megvehesd. Ezt az engedélyt évente fel kell újítani (kíváncsi volnék a kritériumokra ami alapján kiállíthatják). Egyszer voltam ilyen egységben, vettem 2db VORION 6000 márkájú lokál sört (mert csak az volt), 70INR-ért darabját (315Ft!!!! / 0.65l). Engedélyt nem kértek ;o). Az árán kívül már csak az íze volt borzalmas. Egyébként van finom sörük - a Kingfisher. Ilyet csak a hotelban ittam - az tényleg minőségi. Az egyik kollega szerint igen ritkán lehet csak kapni. Mikor sok ideje van, akkor körbejárja a várost szombaton, ha van, akkor felvásárol egy kis készletet. Égetett szeszből pedig szintén a lokál fajtákat árulják. Megtaláltam az államilag megszabott árlistát: http://tasmac.tn.gov.in/Mrp.htm

És akkor nézzük, milyen egy wineshop:

 Van itt elég garancia arra, hogy nagy magányomban nehogy alkoholba meneküljek ;o) .

Van Chennai-tól nem messze egy város - amit egyszer meg fogok nézni. Pondicherry a franciák hagyatéka - állítólag nagyon szép középkori belvárosa és szép strandjai vannak. Egyszer ezt meglátogatjuk. Ez a város Tamil Nadu államon belül van, de szövetségi terület, ellenörzőpontok vannak be és kilépésnél. Hogy jön ez a wineshophoz? Hát úgy, hogy ide nem vonatkoznak a tamil szabályok, lehet mindeféle jó italt kapni harmadáron. Merthogy nincs rajta adó. Viszont kivinni a városból (azaz bevinni Tamil Nadu államba) tiltott. Ha elkapnak, akkor megfingatnak, fizetsz mint a zsír, meg ottmarasztalhatnak egy kicsit. Dhana szerint erre jó az esély, mert fehérbőrüként, sárga rendszámmal valószínű a szúrópróba éppen ránk esne. Mekkora baromság - Indiába külföldről 2l égetett szeszt be lehet vinni, de két állama között még egy sör sem mozoghat. PEdig ott állítólag van Kingfisher...

 Zöldséges:

Van mindenféle számomra ismeretlen zöldség.

Tudtam venni sárgarépát, karalábét, hüvelyes zöldbosrót, paradicsomot, hagymát (csak lila van), fokhagymát. A paprikából 3-4 fajtát lehet venni, persze nem olyanok, mint az otthoniak. Én egy pepperoni típusút választottam. A zöldséges hasonló mint nálunk, csak helyi adottságoknak megfelelően szerény.

 Húsbolt:

Hallgattam a kollégák és Dhana tanácsára - nem a szupermarketben vettem húst, mert így olcsóbb meg frissebb. Hazafele menet megálltunk egy húsboltnál. Egyszerű a választék, csirke vagy bárány. Annyit kell tudni ezekről boltokról, hogy van jópár elszórva a városban, de azért elég sokat kell menni utánuk. Szóval - ott volt két suttyó kölök, mondta nekik Dhana, hogy akarok egy egész csirkét, meg némi bárányt. Azt mondták, hogy óóó bárány az már régen volt náluk, és a péntekre való tekintettel (a jó hinduk kedden, pénteken és vasárnap nem esznek húst) nincs nekik csirke sem előkészítve, de hamar levágnak egyet nekem és feldolgozzák. Bakker - mondom abból, ami ott az árok szélén kapirgál... na erre nincs idő, álljunk arrébb.

Dhana bevitt arra a környékre, ahol lakik, volt egy nagyon hosszú utca, tele kis bazárokkal, kisboltokkal. Itt találtunk egy húsboltot, ahol volt mindkétfajta előkészítve. Azért egy kicsit megrökönyödtem - nem egészen erre számítottam húsbolt alatt - nade ha itt ilyen.... kollegák is azt mondták, hogy biztonságos, mert mindig friss anyagot adnak. A jó húsleves sokáig fő, meg a pöresz is, remélhetőleg dezinfektálja a húst a meleg. Biztos, ami biztos, előtte még le is fagyasztom. Ime Dhana kedvenc hentese:

Az egész csirkét (1.8kg) elszelte bárddal - kérdeztem hogy small vagy mediumra csinálja - utóbbit választottam.

Kértem 1kg bárányhúst is  - némi csonttal, olyan igazi pöresznek valót. ezt small-ra vágattam.

A csirke kilója 120 volt (540Ft), a bárány 360 (1600Ft). Nagyjából az otthoni árakat fedi.

"Igazán kisbót":

Hazafelé eszembe jutott, hogy nem vettem kenyeret meg tojást. Megálltunk egy kis utcai kiadós boltnál (ebből van a legtöbb), ami Üvegtigris méretű és kiszolgálási rendszerű. Vettem 12db tojást meg 1kg kenyeret 51 INR-ért (220Ft). Ez eléggé jó vétel volt. Itt a tojás fehér - a sárgája is igen szegényes. Gondolom mennyit adhatnak a tyúkwellness-re a tojótelepen...

Így viszonylagosan megtelt a hűtőm. Hétvégén nagy főzés lesz! Azért egy kicsit félek is...

 

Szólj hozzá!


2011.11.30. 19:36 akusi

Beköltöztem

Sikerült beköltöznöm.... juhhé!

Tegnap este visszaigazolták, hogy költözhetem. Nagyon megörültem a hírnek, és úgy gondoltam nem várok szombatig.

Birkapöresz ala Madras.

Most éppen az elalvással küzdök, lesz itt egy-két dolog, ami zavar. pl. egy időnként bekapcsoló irtózatos búgás. Először azt hittem, hogy a hűtő, rögtön elkezdtem taszigatni - mert valóban egy kicsit billeget. És akkor bekapcsolt a hűtő... hmm... Ki is mentem a kis kilépős erkélyre gondolkozni egy dohányzás elejéig, rögtön megtaláltam a bibit. Az alsó szomszéd klímája okozza a zajt - kintről jön a hang. Bakker, mint egy Belarus.

Vannak itt karbantarók, csak nem este. Meg is adom az első visszajelzéseket - pár más aprósággal - amit felfedezni véltem.

Mára csak ennyit, már éjfél van. Későbbiekben írok majd a lakásról, gyűjtöm a tapasztalatokat...

 

 

1 komment


2011.11.28. 08:42 akusi

Lakáskeresés

Pénteken reggel jött  a HR által megbízott külsős cég embere a hotelba - hogy elvigyen lakásnézőbe. Mondtam neki, hogy jó lenne kicsit közelebb kerülnöm a munkahelyhez - de ő inkább azt javasolta, hogy az apartmann legyen Chennai déli részén, mert sokkal jobb az orvosi ellátás meg a vásárlási lehetőségek szélesebbek.

Igen - itt azért gondolni kell erre. Mondjuk ha nem hűlye az ember, akkor nem fog gyomorrontást kapni - remélem. Mondjuk ki tudja mik jönnek elő ettől a sok esőtől. A másik meg, hogy mindössze egy boltban láttam húst, és pl. sörrel még egyeltalán nem találkoztam. Nem baj, ha a shopping center közel van.

Szóval meggyőzött. Oly mindegy, hogy este fél hétre vagy fél nyolcra érek haza. A hétköznapok itt úgyis csak a melóról szólnak - jó esetben 8 óra meló, +4 óra utazás. Majd hétvégén kipiheni mindenki.

Útra kerekedtünk - összesen 7 helyre mentünk. Esett egész pénteken mint az atom - a videomontázsomat már láthattátok - ekkor készült. Utólag olvastam az ujságban, volt olyan mérőhely a városban, ami 11cm esőt regisztrált a hétvége valamelyik napján (összehasonlításként Magyarországon az éves átlagmennyiség 65cm). Ha ezt az esőt megkaptuk volna, akkor valószínüleg hasonló lett volna a szitu mint itt. Nade kanyarodjunk vissza a témához, időrenben ezeket tapasztaltam: 

Apartman 1:

Értékelésem : 4.5/5

Kis utcákon át jutottunk oda - ami előny abból a szempontból, hogy nincs nagy dudálás. Hátránya viszon az, hogy az út nincs túlságosan karbantartva - most éppen 10 centi víz állt az úton. Butus voltam, nem fényképeztem, de erről a helyről találtam egy fotót a neten:

0011

Alul van egy parkoló a ház alatt. A ház 4 emelete, elég jó állapotban. A 3. emeleten lennének a kiadó részek. Volt egy studio apartman - (konyha-szoba nappali egyben), hűtővel + fürdőszoba/WC és egy kis erkély. Azaz, a szoba illendően felszerelve, laminált parkettázva, egy salakos teniszpályára lehet kilátni. Volt egy másik ezen az emeleten  - ahol már volt külön nappali és a konyhapult is nagyobb. Aztán volt egy harmadik is, amit jelenleg laktak - de ezt is megmutatták. Ehhez volt egy hatalmas erkély.

Napi takarítás van, reggelit adnak, a vacsora sem olyan húzós, mint a hotelban, 1000Ft-ból jóllakatnak. Azt is megcsinálják - hogy reggel adok egy bevásárlólistát, és estére berakják a hűtőmbe (10% felárért). Moshatok magamra - a közös mosóhelységben, vagy fizetek és kimossák a cuccaimat (ilyen nem lesz - mert valamiért elég drágán mérik. egy pólót ne mossanak már ki 300Ft-ért..)

Internet benne foglaltatik az árban - csakúgy mint a konditermük.

Tetszett a hely - olyannyira, hogy ezt választottam - a studioapartmann fér bele a keretbe. Egyébként nagyon el vannak szállva az árak, mert kicsi a kínálat a bútorozott albérletekből. Nem írhatom mennyi, de jóval drágább, mint Komáromban.

Apartman 2...5, 7 :

Értékelésem :2.5/5

Nem voltak csúnyák - főiskolán mit nem adtam volna ilyen albérletekért. A problémám mindössze annyi volt, hogy egyedül a szobám, a fürdőm és WC-m lenne a privát szférám, a többi helységen másokkal kell osztozni. Van szép nagy közös nappali - amiből 3..5 ilyen szoba nyílik, illetve egy konyha, és egy mosókonyha. Volt amelyik nappaliban a leendő lakótárs ott cigizett - amit nem szeretek. Én is mindig kinn cigizek - a lakás ne legyen füstös. Belegondoltam, hogyan fogok itt főzni - ugyanazt a hardwert fogom használni, mint a többi lakótárs. Vajon mit szólnak, ha neadjisten véletlenül sikerül marhabélszínt szereznem és kisütöm a platnin? Valószínű nem fognak örülni (a gyárban is van pl. szűz platni, amin a vegáknak készítenek csak kaját). Némelyik ezek közül az apartmanok közül nagyon szép volt, de volt, amelyikbe főiskolás koromba igen, de most már nem költöznék.

Az egyikről sikerült képeket csinálnom (az egyik legjobb ezek közül), de csak kívülről. Ott a törölközők feletti emelet lenne:

Kilátás az erkékyről (ez még egy kellő magasságban elhelyezett trafó  - ami éppen gőzölgött, vagy füstölgött az egyik pontján):

Az udvar szép:

 

Apartman 6 :

Értékelésem: 4/5

Azért szentelek ennek külön fejezetet, mert ez és az 1-es számú között filóztam. Ebben is megvolt minden, ami az 1-es számúban, közel az óceánparthoz (ami nem feltétlenül jelenti azt - hogy jobb hely is, sőt...).

A padló burkolat itt kő - illetve nincs erkély. Dizájnos modern berendezés. Netről lopott képek, ami a neten mindeig szebbek, mint a valóságban:

Az ablakon a következő a kilátás:

A szögesdrót a kerítésen nem az, aminek elsőre az ember gondolná. Ez itt kéremszépen az orosz konzulátus. Mögötte mégegy út - aztán a homokos óceánpart.

Azt gondoltam, már szombat reggel költözhetek, "de hát a dolgok a legritkább esetben alakulnak úgy, ahogy az ember elképzeli". Lassan őrölnek a malmok, pedig mindegyiknél volt azonnal költözhető részleg, és a srác is azt mondta, hogy rábökök egyre, megkapja még aznap a hivatalos ajánlatot, aztán akár mehetek is. Valószínű szerdán lesz a tényleges költözés.

Már úgy ennék húslevest, meg pörköltet... azt hiszem nem fogom elaprózni, mivel nem tudom eldönteni melyik legyen - kétfogásost eszek szombaton ;o) 

Szólj hozzá!


2011.11.25. 14:14 akusi

Rainin in paradize

Ma voltunk apartmanokat nézegetni - ha minden jól megy, akkor holnap már pörköltet főzök a kiválasztottban. Útközben szemezgettem egy keveset - ezt láthatjátok kiváló zenei aláfestéssel.

A monszun Indiát általában júniustól november elejéig érinti. Az október szokott igazán esős lenni a helyiek szerint. Azt mondták, most késett egy kicsit az esős szezon, és elhúzódik december elejéig.

Tegnap kezdett felhősödni, néha szemerkélt az eső. Aztán ma rákapcsolt. "Ha esik - akkor esik...."

 

2 komment


süti beállítások módosítása