Tegnap este brózoltam a google map-en, hogy hol vannak a kerékpárboltok. Volt egy bizonyos hely, a Broadway, ahol elég sok akadt. Nameg arról a részről mondták, hogy tele van bazárral, mindent meg lehet ott venni. El kellene menni oda, csak egy a bökkenő, 11km - nem nagyon akartam gyalogolni ennyit, a riksás meg biztos elkérne egy valag pénzt. Ekkor egy hatalmas funkcióját találtam meg a gugli map-nek, kijelölöm az A és B pontot, ráklikkelek a buszra, és kidobja hogyan kell odajutni közösségi közlekedéssel.

Reggel felhívtam az egyik kollegát, hol kell jegyet venni. Azt mondta a buszon.

Jegyárak:

Decemberben Dhana panaszkodott, hogy lehet olyan böszmeséget csinálni, hogy a buszjegyeket másfélszeresére emelik....No nézzük, mibe kerül buszozni.

Ez attól is függ, milyen busszal megy az ember és mikor. Az MTC (Metropolitan Transport Corporation) 3500 db buszt üzemeltet, ebből 100db Volvo A/C busz - amire a jegyár a duplája a rendes tarifának. Aztán vannak az éjszakai buszok, azokon is dupla tarifával dolgoznak. Van még expressz busz, ami másfélszeres tarifával megy.

Az árak távolságfüggők, a minimum 7 rupi (35Ft) a maximum 15 rupi (75Ft).

Daily Travel Ticket : 50 rupi (250Ft)

Weekly Travel ticket: 300 rupi (1500Ft)

Monthly Travel Ticket: 1000 rupi (5000Ft)

Eléggé barátságos, ugorjunk neki. Reggel 11-kor indultam, kiballagtam és vártam az 5C jelű buszt, amire az MTC azt írta, 20 percenként közlekedik. Kb 5 perc alatt már két 21G jelzésű ment el. Megkérdeztem egy srácot a buszmegállóban, hogy melyik busz megyen a Broadway-re, aki mondta, hogy a 21G is oda megy, csak más útvonalon, a Marina beach mellett. Szuper, a következőt el is kaptam. Nem volt tömve, ahogy azt mindenki képzeli. Sőt azt mondom, a buszok 90%-ról nem lógnak ki emberek - mint ahogy az a fenti képen látszik. Nem nagyon kellett tájékozódnom, hol kell jegyet venni, mert a jegyárus, vagy akár kallernak is nevezhetem sípolt egy jó nagyot, meg valamit mormolt tamilul. Mondtam hova megyek, ő meg adott egy 15 rupis jegyet. Egy kis idő után lett ülőhelyem is. Egész úton a kallert néztem, kerestem a logikát. A feje úgy forgott az első és hátsó felszállókat szemlélve, mint Mikrobinak.

A következő kódokra jöttem rá:

Dupla rövid sípolás: jelzés a sofőrnek, nincs több felszálló, indulhat

Ettől különböző sípolások az utazóknak szólnak. Odaparancsolja az embereket jegyet venni, lezavarja a buszról azt,aki tovább utazik minthogy a jegye szól. Alapvetően a busz korrekt volt, minden ablaka és ajtaja nyitva volt, amikor forgalommentes úton gyorsan ment, akkor becsukták az ajtót. Egy dolog zavart, mivel az ablak mellett ültem, a szemem telement porral.

Kb. háromnegyed óra alatt odaértünk Broadway állomásra.

Igen, már a buszról jól látható volt, hogy ez egy bazáros negyed, kis utcák, minden utcába más és más portéka kapható. Pl. amibe először betévedtem, az papír és műanyag cuccos volt. Volt egy kellemetlen élmény minjárt a legelején, szerintem ki akart valaki zsebelni, de nem vagyok benne biztos. Kb. 100m-en át a sarkamba volt, ahova befordultam, oda jött utánam. Azért persze készültem a zsebesekre, a hátizsákom előre volt fordítva. Azt a taktikát választottam, hogy hirtelen csináltam egy 180 fokos fordulót, amin  meglepődött, de ezek után nem mert tovább követni, és elnyelte a forgatag.

 Hamarosan rátaláltam azokra a bringaboltokra, amiket kerestem. Hát megerősítettek, hogy váltós cajga nem igazán divat. Ami váltós volt, az meg amolyan divatteleszkópos MTB, amivel azért megszenvednék 50km-t letekerni.

Megnéztem egy katalógust, láttam benne egy trekkert, dehát váltó nélkül. Megkérdeztem, át tudják-e alakítani nekem, rögtön árat is kaptam, 5200 rupi. Hát, még meggondolom, azért mégiscsak 25kHUF bukta lenne, ha a végén nem tudnám eladni. Nameg, ez a buszozás új távlatokat nyitott, útközben láttam egy csomó helyet (pl. egy strand vagy resort szerű dolgot) amiket megnézvén el tudom a hétvégén ütni az időt. Nameg egyszer a távolsági közlekedést is ki kell, hogy próbáljam. Már nézegettem a jegyeket, pl. Pondiba el tudok jutni akár 2000Ft-ból AC Volvoval. Van két hely, ami nagyon érdekel és szeretnék eljutni. Egyik a Maldív-szigetek, ami nincs több, mint 2000 km repülővel, és talán soha az életbe nem lenne jobb lehetőségem odajutni, mint most, mikor csak egy "köpésre" van. A másik Goa, ami vonattal megközelíthető és kb. 900km. Az előbbi kevésbé, az utóbbi inkább esélyes.

A nap képét itt a bazársoron csináltam.

Nem mertem sokat nézni, elég horrorisztikus. Fénykép, 10 rupi bedob, aztán uss.

Visszafelé félúton leszáltam a City Centernél, ami egy bevásárlóközpont. Jóízűen elfogyasztottam egy Mac Maharaja menüt (ez olyan, mint a bigmac, csak csirkehús meg mindenféle indiai fűszer volt benne). A Mekinek volt egy nyitott terasza az épület tetején, baromi jó kilátással az óceánra.

Újabb buszozás, "drága" 20 rupiért, merthogy sikerült egy Volvó AC buszt kifognom.

Leszálltam a Sheratonnal szemben levő Amma Naana szupermarketnél (ebben van a legnemzetközibb kínálat). Bevásároltam a holnapi főzéshez, mivel a környékünkön levő húsboltoknál csak csirkét tudok venni, ott viszont mindig szokott lenni kecskehús. Hát most nem volt. Illetve a gyerek mondta, hogy fagyasztottat tud adni. Had jöjjön. Aztán csak itthon vettem észre, hogy "minced" típusú húst adott... Hát érdekes lesz holnap darált húsból babgulyást alkotni, de megpróbáljuk. Újabb busz, 9 rupi, ez már hazavitt.

A helyi közösségi közlekedésről a tapasztalatok összefoglalva:

-Olcsó, kb. 25km-t utaztam többszöri megszakításokkal 250 forintért

-Jól szervezett, a buszokra nem kell sokat várni

-nem kell félni, nem zsúfolt (legalábbis szombaton)

Ezek fényében, ha valaki tanácsot kérne, akkor egyenesen ösztönözném arra, hogy használja a helyijáratokat. Én féltem tőle, bevallom, reggel komolyan filóztam rajta, hogy menjek-e. Jó döntést hoztam, kinyílt Chennai, egyre több jó élményem van és lesz.