A lélek a tudatosság, egy darabja az Istenek végtelen energiájának. A lélek egy testben lakik s amikor az a test meghal, akkor átvándorol egy másikba. Ez a lélekvándorlás évmilliókon át folytatódik. A testek valamikor kezdetleges mikroorganizmusok voltak, mígnem az evolúciós létrát megmászva sokmillió év alatt (~8 millió) emberi testet öltöttek. A lélek minden testben töltött életével a spirituális fejlődése egy fokát mászza meg. Egy ponton, az emberi testekben töltött idő után (kb. 1 millió év), a lélek elnyeri szabadságát, kikerül a születés és halál körforgásából. A lélek végül egyesül az Istennel az örök boldogságban.

A kérdés, hogy miért, miért kell örökké újjászületni? Miért nem lehet egyből a mennybe vagy a pokolba kerülni? 

Egy napon, Paramahansa Yogananda egy emberrel vitázott, aki hisz a pokolban és menyországban. Ez az ember kíváncsi volt a véleményére. Mit csináljon a fiával, aki rossz útra tévelyedett, és hiába minden apai szó? A jógi azt mondta neki, keress két megbízható embert, fogjátok meg a fiúgyermeket és vessétek máglyára, egyedül ez a megoldás.

Az öregember elképedt ezen a kijelentésen:

"-Milyen apa az, aki ezt csinálná a fiával?"

A jógi így válaszolt:

"Mit gondolnál, ha az Istened ezt csinálná veled? Az Isten, a szerelem megteremtője, és minden gyermek apja. Kitenné-e egy apa a gyermekét egy ilyen tortúrának? Ez nem tűnik Isteni cselekedetnek."

Az öregember:

"Ha nincs pokol, akkor mi történik azokkal, akik az élet tesztjét elbuktákak?"

A jógi: 

"A kérdés  alapvetően hibás. Valóban teszt az élet? Ha a mindenttudó Isten képes a jövőt látni, akkor vajon miért tesztelne? Ha tudja, akkor értelemszerűen nem tesztelne minket, hanem egyből pokollal vagy menyországgal jutalmazna.
Az élet egy lecke, egy iskola. Az Isten tanulni küldött bennünket a földre. Tételezzük fel, én lopok tőled 1000 rúpiát, amellyel rosszat tettem. A következő életben fordított helyzetbe kerülök, engem rabolnak ki. Nem azért történik, mert az Istenem meg akar büntetni, hanem tanítani akar, hogy érezzem azt a fájdalmat, amikor kirabolnak és megértsem, hogy ez rossz cselekedet."

Forrás: - http://www.h-merchant.com/hinduism/karma.htm - Kusi szabadfordításában

A halál szomorú nekünk kereszténységben vagy hitetlenségben felnőtt európaiaknak, nemúgy a hinduknál. A téma, amiről mindenképpen szerettem volna írni.  Eredetileg az "élet és halál" címet terveztem, de az igen hoszzú lenne. Az írás korántsem tükrözi magát a kultúrát és a teljes valósaágot, csak azt a részét, amit én az európai katolicizmusban nevelkedet agyammal fel tudtam fogni, meg tudtam tapasztalni. Ehhez ma elég sok impulzust kaptam.

Az úgy kezdődött....

Hogy ne legyünk szomorúak, mindjárt a legelején egy kis vicces történet. A hét elején voltam az Ritchiéknél, a cég egyetlen expatjánál, aki amerikai, felesége mexikói. Velük beszélgettem, sörözgetés közben 2 órát, és persze előjött a reinkarmáció témakör.

Tényleg, reinkarnáció v. reinkarmáció? Nem tudtam eldönteni melyik a helyes, de ha a karmából van származtatva, akkor szerintem "m" betüvel kell írni. A google viszont az "n" betűs verzióra szavaz, amiből 1.2M találat van, előbbiből összesen 164.

Ritchie taxisofőrje James keresztény, aki egy hindu nőt vett el. James apósa nemrég meghalt, ritka itt az ilyen, de alkoholista volt. A temetés után a hindu pap azt mondta, hogy hollóként születik ujjá, aminél az állatvilágban nem sok roszabb dolog van. Az egész család könnybe lábadt a lesújtó hírre. Igen, sajnos ő megbukott az iskolában, ezért James apósának ismételnie kellett, pár osztállyal lejjebbről. Csodák csodájára mikor hazamentek, az erkélyre egy hollócsapat látogatott. Rögtön tettek is nekik ki némi főtt rízst, hogy mindig visszajárjanak oda. Ritchie egy napon kiment az erkélyére cigizni, azt tapasztalta, hogy tiszta madárszar a padló. Rögtön rá is jött mi a forrása, a felette lakó egy parabola antennát szerelt a falra, amit állandóan megleptek a hollók. Egy nap múlva felhívta Jamest a lakásába, megkinálta üdítővel és egy kis csokival, majd búcsúzás előtt az erkélyre vezette. Megkérte, ha hazamegy, mondja meg az apósának, hogy többet ne látogassa meg az erkélyét. Hahhahha, James fogta a poént... persze a hollók maradtak, csak Ritchie szereltette egy ablakkal arrébb a szomszéd tányérját. Apropó, nem csak a keresztényekkel lehet poénkodni ilyeneken, ezt maguk a hinduk is szokták csinálni, a híres bollywood-i filmekben állítólag számtalan ilyen poén van.

Én magam már több temetési menetet láttam a taxiból. Nagyon érdekesnek találtam. Volt egy széles ember vonta szekér, olyan, mintha a debreceni virágkarnevál egyik eleme lenne. Gyönyörűen feldíszítve virágokkal, körülötte egy valag férfi, ujjongva fütyül, ugrál és táncol az elöl menő dobosok ritmusára. A szekérről folyamatosan szórják a szirmokat, vastagon beborítva az utat. Így mennek szépen lassan a temetés helyszínére az amúgy is baromi nagy forgalomban a fél úttestet elfoglalva. Ashok azt mondja, hogy ez azért nem annyira egészséges, mert mindenki be van rúgva, ugrálnak, szédölögnek, aztán megvan a baj. Micsoda?? Berúgva? Hinduk egy temetésen? 

Megkérdeztem Balát, aki a legmélyebb hindu a kollégák között, hogy ez tényleg így van-e ezeken a temetéseken. Azt mondta, igen. Isznak, mert egyébként nehéz lenne ujjongva a halott testet a temetőbe vinni.

Ma volt az első alkalom, amikor magát a testet is láttam. Rögtön kettőt is. Egyet a kocsiból, annak csak a kilógó lábához volt szerencsém. A másikról később..

Ma hazafele befordulva a kis utcáinkba, 50 méterenkén egy plakát volt kiragasztva. Ashok lelassított elolvasni. Azt mondta ma meghalt az az ember a plakáton, és holnap este hatkor lesz a temetése.

Kérdezem Ashoktól, hogy mit csinálnak a testtel? 

Hindu szokás szerint elégetik. Hogy nem láttam még? Hiszen ott van a temető meg a krematórium az albérletemtől 100 méterre. 

What???

Akarod látni? Ott van a bátyám is eltemetve, ismerem a helyet.

Mivel még világos volt, rávágtam, hogy persze. És tényleg ott volt....100m-re. A lakásom és egy általános iskola közé szögelve egy temető. A temetőben az egyik sírkövön üldögélt két ember. Ashok azt mondta, ők a "maintenance" emberek. Hmm, nálunk sírásóknak hívják őket. Tamilul beszélt velük, így körbevezettek. Volt egy épület, a szokásos eső által áztatott omladozó vakolatával. Na ez a krematórium. Egy pillanatra mintha némi dögszag csapta volna meg az orrom, ami egy kicsit eltántorított ettől a látogatástól, de elmúlt. Az épület olyan, mint egy garázssor ajtók nélkül. 3 "garázs" volt az épületben. Mindegyik garázs hátulján egy óriási füstkivezető kémény. Ahol a szerelőaknák szoktak lenni, ott egy téglákból kialakított emelvény, amire a halottat teszik hogy alá tudjanak gyújtani.

A 3 helység közül az egyik "üzemen kívül" volt, a másik kettő ugyanazzal a berendezéssel működőképes volt:  

A "krematórium" előtt éget fadarabok álltak halomban, és száraz pálmalevelek voltak összekészítve gondolom gyújtósnak. A kutya szerintem az egyik ottmaradt lélek gazdája.

A temető nem nagy, kb 1000nm lehet. Érdekességképpen kereszteket véltem felfedezni a síremlékek között. Kérdeztem, hogy itt minden hívőt egy temetőben helyeznek el? Csak a muzulmánokat temetik dedikált helyre, jött a válasz. A "karbantartók" látszólag nem sokat dolgoznak, mert valami iszonyat dzsindzsa volt.

Keresztény sírok:

Hindu sírok:

Politikus sír:

És a holnapi temetésre előkészített hely a "karbantartó" személyzet egyik tagjával:

A végén elbúcsúztunk a sírásóktól, adtam nekik 40 rupiát a "kedvességükért". Mondta Ashok, hogy mikor itt jár, akkor ő is szokott nekik 15-15 rupit adni, mert ehhez a munkához meg kell venni a karbantartóknak is az alkoholt...

Feljöttem a szobámba, rögtön elkezdtem a gondolataimat összeszedni, amikor a távolból dobpergésre és petárda ropogásra lettem figyelmes. Hmm.. tévedett volna Ashok, és ma lesz a temetés? Lefutottam a ház elé, kérdeztem a watchman-t, hogy mi ez, amit az iskola felől hallok, mert nem erősödött a dobpergés hangja. Talán valami mulatság az iskolában?

Nem, az iskola be van zárva, azt mondta szegényes angolsággal, hogy egyfajta program.

Funeral?

Hmm?

Dead body?

Oh yes, they are coming.

Megkérdeztem, szabad-e ilyenkor fényképezni, mire azt mondta, nem, egy halott testet nem.

És jöttek, a szemben levő kisutcából megjelent a menet. Elől a dobosok, utánuk a bambuszból készült halotti hordágyat vállukon cipelő emberek, és körülöttük vagy 50 ujjongó, füttyögő, sikítozó ember. Petárdákat dobáltak, tüzijátékokat eresztettek. Kint áltam a személyzettel a ház előtt, pont ott, ahol a temető felé kanyarodtak. És valóban tévedett Ashok, tiszán ugyanazt az embert láttam a hordágyon, aki a plakátokon szerepelt. A "gyásznép" egy cseppet sem szomorkodott, odaálltak elénk figuráztak nekünk, sikítottak, ugráltak, majd egy kis idő után továbbhaladtak.

És tényleg, mindegyik részeg volt egytől egyig. Voltak ott egészen fiatal pár éves fiúgyermekek is, talán ők nem ittak.

Az az igazság, mégha makacs is lettem volna a watchman tanácsával szemben, akkor is inamba szállt volna a bátorság mindezt lefényképezni. Azért van egy pár napja taxiból lopva csinált képem + hanaganyag legalább készült a mai menetről, 01:10-nél érnek kb. elénk. Alábbi videon ez a kettő dolog látható. Tőbb képet ilyen témában nem merek készíteni, mert ezek az emberek nagyon impulzivak, különösen alkohol hatása alatt. Nem akarnám, hogy egy nap múlva engem cipeljenek....

Érdekes, nőket sosem láttam a menetben, ennek utánajárok....

Az élet a lélek iskolája, a temetés a ballagás. Miért is szomorkodnánk, amikor egy gyermek tanulmányai végeztével egy iskolával feljebb lép?

 Nyugalom, még nem vettem fel a hitet, csak kezdem megérteni ;o))