Chennai adventures

B.U.É.K

Mindenkinek, akit esetleg nem ért el az otthoni köszöntésem!

Hát eltelt a 2 hét pihenő, jó volt újra a családdal lenni. 3-án utaztam vissza, még mindig a régi albérletben lakom, de kaptam ígéretet arra, hogy szerelnek még fel lámpát a szobába, és a hétvégén megnézik azt a szörnyen zajos klíma kompresszort.

Viszont sajnos elvesztettem Dhanát, nem azért, mert nem ért rá, vagy panaszkodtam volna iránta. Sajnos kicsit drágább volt mint a budget mit rám szántak. Ezért kisebb autóra kellett cserélni.... ilyenre:

Hát sajnálom, Dhana tényleg jó fej volt, mindig jókat beszélgettünk a taxiban. Ő volt az első, aki felhívott Indiában, mégcsak a csomagjaimat vártam a reptéri szalagnán, már hívott. Aznap meg is látogatott -  eljött a "Honda Hero" motorjával.

Hoztam neki egy kis karácsonyi ajándékcsomagot, tényleg őszintén örült neki - viszont elfelejtettem a forint érmegyüjteményt odaadni neki, na lesz még rá szerintem alkalom.

Az új soför(ei)m:

A reptéren várt rám, ahogy kell kezében a "Welcome Mr Kusica Attila / Nokia" felirattal. Kérdeztem mi a neve, azt mondta "Money". Na mondom ez most bemutatkozás volt, vagy a rövid/hosszútávú elvárása? Amúgy valószínű a neve, mert itt a cégnél is van pár ember, akit "Mani" -nak hívnak.

Igen gyatrán beszélt angolul, így nem folytattam vele huzamos eszmecserét, az albérletnél elbocsátottam, hogy jöhet holnap reggel fél nyolcra.

Aztán másnap egy újabb figura jelent meg - érdeklődtem is, hogy lesz ez a jövőben... aki szegényes angolságával adott egy olyan választ, amit nem teljesen értettem, így jobbnak láttam, ha inkább az újságot olvasom az út alatt.

 Ma reggel megint Ő várt rám, na mondom ma megint megfeszegetem, hogyan lesz itt a taxisofőrökkel, mindig más jön, vagy most már marad Ő. Nem értette nagyon, illetve nagyon félreérthette, mert visszakérdezett meglepett arccal, hogy "New driver???"

Na fasza, mondtam neki, hogy neeem nem akarok újat, leginkább állandót. Na ezzel szerintem tetéztem a kétségbeesését, mert közben a fejemmel nemet intettem.

Ez ugyanis itt Indiában egyfajta igenlést jelet..... Na mondom, egyenlőre nem sokkolom tovább, és elkeztem ujságot olvasni.

Mentünk, mentünk, mentünk, egyszer csak valami szokatlanra kapom fel a fejem az  újságból, megpróbálom ezúton rekonstruálni, mi történhetett.

Azt korábban már írtam, hogy a nagyobb elágazásoknál rendőrök próbálják a forgalmat irányítani. Hát ez ma reggel is így volt, viszonylag hüvös 24 C volt, így nem használtuk a klímát a kocsiban, hanem az ablakot letekertük. A rendőr épp megállította a kereszteződésnél a mi oldalunkat, de az arc úgy gondolta, Ő még átfér. Ezt elég óvatosan tette, így alkalmat adott arra, hogy a rendőr utána fusson. No az nem is szarozott, jött hőbörögve, és menet közben benyúlt, kikapta a kulcsot a kocsiból.

Volt nagy kiabálás a sofőr kiugrott a rendőr után, én meg bennmaradtam a kocsiban a 2xkétsávos közepén állva.

Miután látta a sofőröm, hogy ez nem fogja csak úgy visszaadni a kulcsot, próbálta a kocsit letolni az útról. Igenám, csak ugye a kormányzár bekapcsolt.

 Hát ottmaradtam, kerülgetett mindenki jobbról, balról, aztán egy perc múlva jött a rendőr, visszaadta a kulcsot, és mutatta a gyereknek, hova parkolja le az autót. Miután félreáltunk, a kulcsot hihetetlen mozdulattal újra kikapta a kocsiból, aztán mondta illedelmesen nekem, hogy várjak türelmesen, amig a vezetővel elintézi a dolgot. Eltűntek a kereszteződés közepén levő rendőrbódé felé mentek. - láttam meg a hatalmas kiabálással járó alkudozás. Kb. 5 perc múlva aztán megjelent a sofőr, és mentünk tovább.

200 rúpiába került. Gondoltam magamban, hogy ha mégegyszer ilyet produkál, akkor azt én fizetem, mert nagyon izgalmas volt ezt átélni - egy igazi élményt kerekedett belőle ebben a szürkeségben. Mégegyszer! Mégegyszer!

Az ügy két főszereplője:

 Hát igen - ha a klímát használtuk volna, akkor nem nyúl be oly könnyen a kulcsért. Ez ebből a nagy tanulság. Azért jó volt ezt átélni így utólag hahhahhaa még mindig mosolygok.