Chennai adventures

Előző bejegyzésem címe " A halál" ugyanakkor a konkluziója valójában egy új élet születése. Az élet értelme a hinduknál is hasonló, mint nálunk, legyen család, szülessen gyermek, neveljék fel a lehető legjobb körülmények között.

Még decemberben, a Karácsony előtti utolsó itt töltött napomon hivatalos voltam Dhanáékhoz egy vacsorára. Dhana nagyon okosan csinálja az üzletet, engem is lehúzott, de nem bántam azért a 30e forintért amit a Pondicherry útért fizettem, ez Magyarországon pontosan ennyibe került volna. Mit mondjak, élelmes, és csakis a családjáért dolgozik, éjt nappallá téve. Nemsokára kiderül, hogy hova is teszik a megspórolt pénzt.

Nagyon takaros volt a lakásuk, feleségével és 4 hónapos kislányával élnek egy kivűlről is szép apartmanban, amit kemény 4000 Rupiért - azaz 20e Ft-ért bérelnek havonta. Mindezért a pénzért egy szoba egy konyha, fürdőszoba, és nappali áll a rendelkezésükre.

Bizonyára nagy megtiszteltetés, hogy ott jártam, mert apósa, anyósa is eljött segíteni a feleségének a sütés-főzésben. Itt halhattam Dhana házasságának történetét.

A házassági szokásjog Indiában mindenhol más és más. Annyit kell tudni, hogy itt mindenki megházasodik, mert az nagyon nagy szégyen, ha valaki szingli marad. Az esetek többségében az "arranged marriage" jellemző, azaz a szülők kinéznek egy párt megegyeznek egymással és összeadják a fiatalokat. Kisebb ~10-20%-ban "love marriage" lehetséges, azaz a fiatalok kölcsönös szerelemből házasodnak. Persze ebből is a végén "arranged marriage"-nek kell lenni, mert a szülőknek is áldást kell adni rá.

Dhana azt mondta, ő szerencsés, mert a szülei hagyták élni az életét elég sokáig. A felvilágosult családok hagyják a gyermeket, hogy válasszon magának párt. Ez valamilyen szinten azt is jelenti, hogy hagyják a szerelmet kibontakozni, de szexről szó sem lehet házasság előtt. A párválasztásnak azért vannak fontos szempontjai, erről később írok. Ha a fiú sokat gondolkozik, akkor a szülőkben kezd erősödni a szégyenérzet és beavatkoznak. Dhana esetében ez 32 éves korában történt meg. Vannak itt társkeresők, amit "broker"-nek nevezett. A szülők beadják az alapadatokat:

Vallás, azon belül milyen kaszthoz tartozik, milyen a család anyagi háttere, hol élnek, mi a képzettsége stb. Alapvetően itt az anyagi helyzet és az iskolázottság lesz a döntő. A bróker keres az adatbázisában egy hozzá illő menyecskét és informálja a szülőket. A szülők meglátogatják egymást, megnézik a körülményeket és egymás gyermekét. Ha úgy gondolják, a gyermekeik jövőjét el tudják képzelni, akkor szóban megegyeznek, melyik család mit ad be a házasságba. Dhana azt mondta, tipikusan a férfi az, aki a mulatságokat megszervezi, és a nő családja, aki a jövőt biztosítja.

Miután ez megtörtént, kitűzik az eljegyzés dátumát. Az anyagi helyzethez mért pompával ezt a férfi szervezi meg, de azért tudni kell, hogy néha ehhez mérten is túlzásba tudnak esni ilyen alkalmakkor. Dhana egy eléggé pompás eljegyzést kerekített ki, 400e rupiába került. Van erre szakosodott iparág, nagy több emeletes házak, termekkel stb. Ebben a házban látta meg Dhana a jegyesét először.

Az eljegyzés valójában egy hivatalos szerződés, ahol a szülők alárírják az előre letárgyalt házassági szándéknyilatkozatot, és lerögzítik az anyagi részleteket.

Ezután jött 3 hónap ismerkedési idő, Dhana hétvégenként felpattan a Honda Hero-ra, és elrobogott menyasszonyához beszélgetni. Bevallása szerint egyetlen csók sem csattant el soha, csak jókat beszélgettek. Működött a dolog, így 3 hónap múlva összeházasodtak. A házassági ceremóniát is Dhana szervezte, még színpompásabb volt, mint az eljegyzés, cirka fémillió rupiából (szóval ha a túlzásokat emlegettem, akkor eddig 4 millió forint felett tartunk....). Azt mondta esetükben ez volt az egyezség, a feleség családja a leendő lakásuk berendezési tárgyait vette meg.

A ceremóniának a menetét is mesélte, de oly bonyolult, hogy ennyi idő távlatából nem emlékszem. Van egy hasonló szokás, hogy a nagy pillanatra a feleség átöltözik abba a száriba, amit Dhana vett neki. Ez sem olcsóság ám, mert az igazi szári kézimunkával készül. Nemsokára készülök meglátogatni a manufaktúrát Kanchipuramban, csak 25km a cégtől. A szári 20e rupiba került. Meg is mutatták nekem, tényleg gyönyörű és minőségi munka. Nem lehet mosni, csak száraztisztítás lehetséges, vigyáznak is rá nagyon.

Pár kép az albumokból - és utána a folytatás, hogy milyen az, amikor valaki nem oly jómódú, mint Dhana:

És a házasság gyümölcse: 

 A hét utolsó 3 napján Ashok kocsija szervízben volt, így mindig olyan sofőrt kaptam, aki pont ráért. Így volt szerencsém a mai nap egy keresztény sráccal összefutni. Az igaz, hogy az utat nem ismerte ő sem, de legalább jól beszélt angolul. Keralából, a szomszéd államból származik, Chennai-ba jött a vállalkozásával taxizni, van két autója. Hosszú idő után ma történhetett meg az, hogy a hazaúton 2 órán át folyamatosan tudtam beszélgetni - jó volt. Azt mondta, hogy nem szereti a hindu szokásokat, de persze élni tud mellette. A muszlimokat viszont ki nem állhatja.  Ővele nyiltan tudtam beszélni a hindu szokásokról, így a házasságokról. Van olyan, amikor s a család anyagi helyzete nem jó, így a gyermeket sem tudták jó iskolákba járatni. Ezek között a körülmények között nehézkes olyan párt találni, akivel esetleg javulhat a leendő család körülménye, eléggé lutri beházasodni egy hasonló életminőségű családba. Így nem marad más, a rokonok közül választanak házastársat. Durva esetben az is előfordul, hogy a testvérét veszi el feleségül. Ezt csinálják tipikusan a falukban is, amikor a család földjeit nem akarják mással megosztani. A srác keresztényként teljesen fel volt háborodva ezen, nem tudja megérteni. Azt mondta egy emelettel feljebb lakik egy ilyen család, 4 gyermek közül 1 halva született, egy másik életének 3. napján hunyt el. Azzal példálózott, hogy ez még az állatvilágban is veszélyes. Volt egy műsor az egyik ismeretterjesztő csatornánkon, amely a torzszülöttek életmódját és műtétjeit mutatta be, nem véletlen, hogy nagy többségben indiaiak voltak.

Egyszer hazafelé Ashokkal is szóba jött a házasság témája, azt mondta, hogy neki "love marriage"-e volt, feleségét a középiskolában ismerte meg.

Ez a keresztény srác azt is elmesélte, hogy az egyik északi államban elég erős az a szokás, hogy a feleség családjának kell a stafirungot összehozni. Ez a hozomány mindig tárgyalás témája, de a férj családja általában elég nagy igényű (pl. ilyet mondott, hogy 20 lakh, ami 20x100.000-et jelent, forintban közel 10 misi, vagy hasonló értékű arany stb...). Ezért, mikor egy feleség teherbe esik, még a terhesség korai szakaszában elmennek ultrahangra, hogy megnézzék a baba nemét. Ha lány, akkor felkeresnek egy kínai dokit, aki ad egy tablettát, amitől aztán az asszony elvetél. Ebben az államban ebből a kényszerből hoztak egy olyan törvényt, hogy tilos az orvosoknak a születendő gyermek nemét a szülők tudtára hozni.

Egyébiránt itt is kezd elterjedőben lenni az "egy család egy gyerek" gondolat. A középosztály ezt követi, hogy minél jobb megélhetést biztosítsanak, de a legtöbb szegény család azért belehúz. A politikusok komolyan foglalkoznak vele, hogy hasonló rendszert vezessenek be, mint Kínában.

Egy másik történet, a cég berkein belül.

Nem értettem, ha a safety-ről beszélnek, akkor miért emlegetik mindenhol a "sexual harrasment" témáját. Ennek bejelentésére a cégnél külön telefonszám van. Zaklatás? Ebben a kultúrában?

Itt Ritchie -  az amerikai világosított fel. Ha sétálunk a gyáregységben, akkor azt látjuk, hogy az átlagéletkor elég alacsony. 20-30 éves fiúk és lányok dolgoznak. Néha kibontakozik egy-egy kapcsolat, ami abban nyilvánul meg, hogy 25 éves fiatalok papírokat tologatnak egymásnak titokban  - mint nálunk általásnos hatodikban. No, ilyeneket lehet jelenteni. Volt ugyanis számtalan példa, hogy a család megjelent a cégnél, és verték az asztalt. Igen, a céget tartják felelősnek, hogy ilyen szégyenbe sodródott a család, hogy szerelembe esett a fiú v. a lány...

Falukban nincsenek felvilágosult szülők, mint pl. Dhana családja, ott egyértelműen ők döntik el kihez házasodik a gyerek. Sok faluban kinn ülnek a ráérős öregek, térkameraként funkcionálva lesik, hogy hányan szállnak fel a munkásjáratra, hányan le és ki hova megy. Ha nem egyből  haza, akkor jelentik, aztán jön a család, és elkapják a fiút. Ezért vannak olyan járatok, amelyekre biztonsági őrt kellett ültetni, hogy tényleg a cég maximálisan mindent megtegyen, hogy az ilyen helyzeteket elkerüljék. Persze azért minden ilyen fiatal tudja a kiskapukat... aztán Ritchie szerint megy a "screwing".

Itt leszögezem, hogy megint csak példákat emeltem ki, korántsem a teljes valóságot tükrözi az írás. HA valaki valamit máskép hallott, hát biztos úgy is lehet.