Chennai adventures

Mikor ideérkeztem Chennaiba, elkezdtem a netet kutatni magyarok után, de be kellett látnom ,hogy ritka itt a magyar, mint a fehér holló. Ez a hétvégi történet valahol ott kezdődött, hogy Viki felfedezte a blogomat, és írt pár hozzászólást. Kiccsaládjával Kovalamban élnek - és a hétvégén Chennaiba látogattak. Le is dumáltuk a találkát szombatra.

Én ugye nemrég jöttem otthonról - és így tartogattam erre az alkalomra némi meglepit az otthoniból - történetesen füstölt sonkát és szalonnát. Aztán a szombati reggeli meghívásból estebéd lett - ilyen olyan okok miatt - nem részletezném ;o)

Ezt valahogy éreztem - így reggel vettem egy csirkét is - jól jön az ha megilyed az ember.

Összeszedtem a kiscsaládot + Ákost a motoros fiút. Igen - közben egyel bővült a csapat.

Csak két buszmegállóra laktak tőlem. Az udvarban  sejthető volt, hogy jó kapuljba vagyok.

Kis késéssel már az erkélyemen üldögéltünk du. 5-kor, hogy nekilássunk a reggelinek ;o)

Menü: Májgombóc leves, csirkepöri tarhonyával, erős pistával és gyöngyhagymával.

Sikerült némi nagyon international fehérbort (új-zélandi bor, kínai hozta szingapúrból indiába egy magyarnak), így igazi hamvas fröccsöt tudtunk inni a vacsihoz.

 Jojó kedvenc levesét sikerült produkálnom állítása szerint. Le is tolt belőle két tányérral. Jaj de jó látvány volt, mint mikor Nadin otthon beindul.

Vacsora után beszélgettünk egy jót, pár kingfisher elfogyasztása mellett. Jojó bevonult cartoon network-öt nézni. Ákos meg ledölt egy kicsit, mert nem a leg kipihentebb állapotában volt. Egy-két óra alvás után azért benyúltunk a hűtőbe a sonka szalonna párosért, a maradékot ákos elcsomagolta vésztartaléknak. Darjelingben Kőrösi Csoma bácsinál majd elfogyasztja ;o).

Éjfél után indult mindenki az útjára - ki két buszmegállót ment, ki néhány ezer kilómétert...

Elbúcsúztunk Ákostól - aki Kalkutta felé vette kicsit sietősre sikeredett útját - minekutána hamarosan lejár a vízumja és addig el kellett érni Nepált.

A sors iróniája, hogy egész nap gumit hajtott a városban, mert a hátsó trapa volt  - de nem talált  - sőt kijelentették, ebben a méretben Indiában nincs. Illetve mégegy dolgot mondott Ákos - Ukrajnától keletre már nincsenek veszélyben a motoron levő cuccok. Így Murphy törvénye szerint kapott is egy defektet  - illetve kiderült, hogy a kompresszorát is ellopták a motorról..

 Másnap a fáradalmakat kipihenve ismét útra keltünk - Pere Család bevezetett a hashelés rejtelmeibe. Hogy mi az a hashelés? Máig sem tudom - leginkább egy sportnak álcázott buli - ahol üzletemberek, expatok és azok ismerősei vesznek részt. Ez a csapat nagyon összetartónak látszik, segítik egymást az üzleti életben és azon kívül is.  Engem Laciék neveztek be, mert ők már voltak, és jó kapcsolatban állnak Sashival - a főszervezővel.

A hotel halljában volt a gyülekező, innen indultunk a kezdőpontra. 8km futás v. 5km gyaloglás. Mi ez utóbbira mentünk. Keresni kell a krétával felrajzolt nyilakat, de vannak elágazások - ahol többfelé is lehet menni. Ha a rossz utat választod, akkor pár nyíl után találsz egy "F" betűt - ez a szopcsi, ilyenkor ki kell egy másik utat próbálni.

Visszaértünk a hotelba, ahol a kerthelységben már várt minket némi sör és kaja. Ez  pont szerencsés alkalom volt, mert volt szponzor, amúgy sajátzsebes a dolog. Nameg volt a jégtömb..

Miután szusszant mindenki, elkezdődött a ceremónia a szponzorral -a Le Meridien igazgatójával.

 Aztán szép sorban mindenki -  a szervezők:

A hash szűzek - vagy első hashelők:

A magyar különítmény:

és végül a kőkemény mag:

Az öreg jobbról nem szívbajos a letolt gatyában...

A vége a bulinak Sashinál fejeződött be némi rum elfogyasztása után, illetve egy megasztár jelölt csaj szuper performanszát meghallgatva elvittek minket Pere családék lakásához. Itt kajáltunk egyet egy sarki étteremben, majd Ranju még felpróbálta Laci díjnyertes kovalami rendőrruháját. Rövid ;o) beszélgetés után hazaindultam.

Másnap egy kicsit nehez akaróztam melóba menni... Délután kikisértem a csapatot a vasútállomásra. A vonatot sajos lekésték, ennek egyik oka, hogy a riksa megállt alattunk... kifgyott belőle az üzemanyag.

 Sikerült átfoglalni másik vonatra a jegyet, kb 1 óra utánjárással. Itt láttam egy számomra obszcén dolgot. Két hordár a platformok felől közelítve kb egy méterre haladt el mellettünk. És mit vittek a fejükön levő hordágyon? Hát egy halottat, akinek a lepedő alól kilógott a lába. Látszólag ezen csak mi lepődtünk meg, a helyiek fittyet sem hánytak rá.

Mituán biztossá vált a jegyátfoglalás, rövid búcsú következett, majd hazafelé vettem az utamat.

Köszönöm Lacinak, Vikinek, Jojónak, Ákosnak ezt a fantasztikus hétvégét. Örülök, hogy megismertelek Benneteket! Még találkozunk!