Már oly sok jót hallottam róla a kollegáktól, gondoltam egy hétvégét megér.

A városról annyit kell tudni, hogy a 1673-ban alapították, Francia-India fővárosa volt 1954-ig mikoris megszűnt gyarmatként létezni. Tamil Nadu államban fekszik, csakúgy, mint Chennai, annyi különbséggel, hogy ez szövetségi terület. 2006-ig nevezték Pondicherry-nek, utána tamilosították és Puducherry-nek keresztelték el. Kb. félmillió lakosú város, az indiai átlagnál jóval magasabb a műveltsége az ittlakóknak. Nagyon sokan beszélnek franciául (mármint az őslakosok közül), azt lehet mondani hogy csak a bevándorlók beszélnek angolul. Ez már a hotel foglalásánál gondot okozott, a harmadik hotellal tudtam csak telefonon értekezni.

Pénteken este érkeztünk a városba. Az esténket egy kiadós sétával töltöttük a tengerparton. Hát azt tudom elmondani, hogy Chennai és Pondi ég és föld . Hihetetlen a kultúrális szakadék, a rendezettség, az épületek közötti különbség iszonyatosan szembetűnő. Az utcán a boltos ad arra, hogy összeszedje a szemetet, míg Chennaiban a sok léhűtő cseszik rá - de persze a politikához mindenki ért, és a sok szemétnek is a politikusok az okai..

A Pondi riviéra abban különbözik leginkább a chenna-i 12km-es homokos fövenytől......

hogy ott nem szarnak a parton.....

Mindezt szó szerint kell érten - az alul levő kép nem internetről leszedett, hanem vasárnap lőttem a chennai tengerparti sétám alatt. Ha akartam volna, akkor többet is készítek más-más szereplőkkel, de nem ez a perverzitásom...

Na kanyarodjunk csak gyorsan vissza..

Séta közben találtunk egy kézműves kiállítást és kirakodóvásárt - szóval szuvenyír vásárlást is sikerült megkezdenem. Találtunk egy nagyon barátságos teraszt, mindenféle grill cuccal - de sajnos itt is csak csirkét esznek. A tervem beefsteak volt sörrel, a vége grillezett mustáros csirkemell lett mojito-val (nem virgin mojitoval).

Kitaláltam, hogy nézzük már meg azt a bazársort, ahol oly sok DVD-s fiút láttam, ez további 2km sétát jelentett. Abban a reményben mentem, hogy beszerzem a kopi játékokat a konzolhoz. Hát nemúgyvanaz. Mindenféle szuper MP3 DVD-ket, meg a helyi filmipar nagyságait árulták, itt-ott feltűnt egy Die Hard. Ekkor kaptam felvilágosítást a helyi moziipar központjairól. Ebből 3-4 van, a leghíresebb Boolywood - ez Bombay-ben található. De megtudtam, hogy Chennai is egy ilyen hely, a város egyik kerületében vannak a stúdiók, amit Koolywoodnak hívnak. Én inkább ironikusan Kula-woodnak nevezném a fenti kép után.

Na, ezek a bazáros DVD-s fiúk elirányítottak bennünket a Ninja nevű boltba, ahol egy telefonhívás után megjelentek a konzoljátékok. Míg Kínában 300HUF-ért vesszük, és a fele működik, addig itt 1000Ft-ért adja. Ezt szóvá is tettem, erre azt mondta, hogy így is 10x olcsóbb, mint a bolti - ne kezdjek el alkudni, különbenis fehér vagyok, ezért nekem ez nem pénz... Ja, nem is szívnám a fogamat, ha tunám, hogy működnek-e, éppen ezért csak 2-t vettem.

Szóval a sport megvolt, irány a szálloda, ööő... előtte a wine shop sörért. Ez a bolt sem úgy néz ki, mint Chennaiban: 

 Na és a választék, francia borok, a jófajta whiskey-k, konyakok, az ausztráltól a belga sörig és még sorolhatnám. Az árak itt jóval alacsonyabbak, tekintettel arra, hogy szövetségi terület. Elvileg nem is vihetnék még egy doboz sört sem Chennai-ba. Az adótartalom hiánya miatt csempészésnek minősül. Pár éve még komolyan figyelték, és a visszaúton szinte mindenkit megállítottak. Azért csak sikerült egy hatos karton sört a végén hazacsempésznem.... miután a boltos megnyugtatott, hogy manapság nem cseszegetik az embert.

Egy kiadós alvás után megreggeliztünk egy francia pékségben, majd elindultunk várost nézni. Két templomban jártunk. A belépés feltétele:

Hosszúgatya, mezitláb, legalább póló.

Az első nem is templom volt, hanem meditációs hely. Kellemes volt, képet nem csinálhattam odabent - mert az isteneket senki sem fényképezheti le.

A második hely Ganesha temploma volt. Ganesha-t nagyon könnyű felismerni, ő az elefántfejű istenség, Siva és Parvati istenek gyermeke. az akadályok elhárítója, a művészetek és tudomány patrónusa illetve a jószerencsét reprezentálja. Ebben a templomban történt az, hogy izzadt lényemet megkeresztelték - pontosabban megpöttyözték. Igen - izzadtam a 32 fokban... valószínű a helyiek azért hordanak világos inget, mert ugyanez kevésbé látszik.

A fehér alapon piros pötty azt jelenti, hogy a férfin belül ott él a nő -mármint gondolom a házastársa.

Itt adtam az ajtónálló koldusnak némi pénzt, aki ezért egyszer megsímogatta a fejem.

Kora délután volt - elindultunk vissza Chennaiba - mert szerettem volna egyet mártózni az óceánban útközben egy rendezett strandon. Visszafelé nem a route 66-en mentünk, hanem az ECR-en (East Coast Road). Na ennek az útnak van igazándiból Route66 feeling-je. A forgalom egyeltalán nem vészes, itt-ott nagyon szép villákkal, szép tájjal. Komolyan kedvet kaptam egy kis motorozáshoz - de azért ezen még gondolkozom.... pedig elvileg már napi 2000HUF-ért bérelhetek egy 250-es járgányt. Majd talán mielőtt végleg hazajövök..

Folyt köv.:

Mahabalipuram városával, látnivalóival és a strandjával.