Hát elérkezett a nap, mikor útra kerekedetem. Úticél: Chennai, másnéven Madras. Reggel 10-re jött a taxi, a kiscsalád egy kicsit pityergett, rossz volt látni. Szerencsére a világ elég lapos ahhoz, hogy a modern kommunikáció eszközeit kihasználva a webkamera segítségével mégis kicsit közelebb érezhetjük magunkat.

Meghát - nem örökre jöttem, ha minden jól megy, akkor egy hónap múlva hazalátogatok, a Karácsony az Karácsony.

Ezúton is köszönöm a kiccsaládnak, hogy támogatják a 4 hónapos kintlétemet.

Bécsből indult a gépem, Dubai-ban volt közel 4 órám átszállni, mondhatni minden simán ment. Az út Dubai-ig közel 5 óra volt, Emirates járattal. Valahogy mindig mákos vagyok, szerintem egyetlen üres hely lehetett a gépen, ami történetesen mellettem volt. A beszálláskor elvétve hallottam magyar hangokat, és a sors úgy hozta, hogy mellettem ugye egy üres szék, az mellett egy magyar házaspár ült - lányukhoz mentek Dubai-ba, ott dolgozik. Hogy mit... ezt nem feszegettem. Az előttem levő székeken szintén 3 magyar ült.

Érdekes, hogy a légitársaság mennyire ad arra, hogy minden nemzettel kapcsolatot teremtsen. A gépen nem volt két ugyanolyan nemzetiségű stewardess - a kapitány fel is sorolta, hogy mely országok képviselőivel találkozhatunk - volt egy magyar kislány közöttük.

Mindeddig a pillanatig nem tudtam olyat mondani, hogy egy repülős kajával pupra ettem magam, ráadásul még finom is volt. Hát ez az arab fűszerezés nagyon bejött.

Egy órát tudtam aludni a kaja és a bor jótékony hatására.

Dubai-i reptér:

Sima ügy volt a megérkezés és az átszállás, azt hittem bonyolultabb lesz. Egy dolgot nem találtam - a dohányzót. Hmm, kiderült, olyan nincs, viszont van egy-két étterem, ahol lehet. Meglátogattam az egyiket - azt mondta a kapunálló kislány, hogy 11USD-nek kell lenni a minimum fogyasztásnak. Megtörtént ;o). Végignéztem egy kíváló horrorfilmet a bárban, közben enyhítettem a nikotinéhségemet.

Elindultam djutifrízni - kifejezetten azzal a céllal, hogy 2 liter védőitalt be fogok vinni Indiába. Igaz - pálinkát nem kaptam, de hasonló áron vettem némi whiskey-t.

És akkor megtaláltam a nap ajánlatát : Blue Label John Walker

670.000Ft  - 0.75 liter Johnny. jájj ... Hülye voltam, vagy félénk - de ha most állnék ott, akkor megkérdezném az eladót, hogy hány üveg ebből a heti forgalom, ki vásárolja leginkább stb..

Nos - visszamentem a kapuhoz, ahol kezdődött a beszállás a chennai járatra. Ismét Emirates járat - és ismét ahány stewardess annyi nemzetiség (most nem volt magyar, de volt egy román). Kaptam két kis tamilt mellém. Én ültem a folyosónál, ők belül. Kaja (ami hasonló volt a fent leírtakhoz - csak indiai ízekkel) után bealudtam.....persze egyből elkezdtek a kis krampuszok ugrálni a WC-re. 4 óra alatt fejenként kétszer mentek. Ennyit az alvásról.

A megérkezés sima volt. A szagot már megszoktam. Kellemes időjárás fogadott, reggel 9-kor 23 fok. kb egy órás hercehurca után megjelentek a csomagjaim. Kitoltam a cuccaimat, és megkerestem a "Welcome Mr. Attila" táblás embert, aki elkísért a kocsijához. Útközben beszélgettem vele, illetve felhívta a céges ügyintézőnket, hogy megérkeztem . Dhana a becsületes neve, Ő lesz a legjobb barátom 4 hónapig - az lesz a dolga, hogy engem fuvarozzon.

Hát a közlekedés furcsa - igazándiból az eddigi tapasztalatom azt mutatja, hogy a sávok csak javaslatok, a lámpák fényei azért irányadóak, de vannak kivételek. Erre majd szentelek egy külön fejezetet - ahogy gyarapszik a tapasztalat.

Kérdezte, mikorra kell mennem hétfőn a céghez. Mondom -  nincs igazándiból egyeztetve, akár 10-re is mehetek. Azt mondta, hogy az jó, mert akkor ha 8-kor elindulunk, még nincs oly nagy forgalom és 10-re ott vagyunk. Vazze...

A héten hotelban vagyok, de majd egy apartmant fogok kapni, mivel jóval olcsóbb.

Itt lakom látod ez az a ház:

Egyenlőre ennyit, folyt. köv...