Mondtam Dhanának, hogy álljunk meg egy olyan helyen, ahol nyugati normának is megfelelő a beach. Hát nem tudta mi az a nyugati norma... no mindegy, javasolta, hogy van egy város, ahol nagyon szép emlékhelyek és templomok vannak. Ennek a parti része is rendezett.

Így jutottunk el Mahabalipuram városába, ami Chennaitól délre kb 50km-re fekszik. Érdekes itt mindenért fizetni kell, az úton Pondicherry felé kb 4x kellett útdíjat fizetni (20 rupia - 95HUF). Amikor Pondiba értünk, ott meg kellett venni egy 300 rupis permit-et. Visszafele az útdíjért nem kellett fizetni ennek fejében, viszont ahhoz, hogy behajtsunk Mahabalipuram városába, már megint..

A 7. században alapították, központi szerepe volt abban a korban a városnak mint a dél-indiai területnek a legnagyobb kikőtője.

Pancha Rathas:

Elsőként ide érkeztünk, letettük a kocsit egy parkolóba. Belépődíj volt, de makacs módon nem fizettem. Micsoda diszkrimináció: indiánoknak 5 rupi, külföldieknek 250. Mondom jó lesz nekem a kerítésen kívülről is. Nem igazán láttam mi a "value add" abból ,hogy 1m-ről nézem a díszes kőfaragványokat, vagyha 15 méterről.

Voltak önkéntes túristavezetők, akik minden áron be akarták nekem mutatni a hely történetét cirka 300rupiért - de nem vettem igénybe a szolgáltatásukat.

Egyébként fantasztikusan szépek voltak a kőfaragványok, annyit kell tudni róluk, hogy mindegyik épületet egy-egy sziklából faragták. Nem semmi. Az öt épület egy-egy nagy királynak a szimbolikus lakhelye volt.

Pallava heritage site:

Pallava király ideje alatt született, szintén az egész műemléket egy db kőből alkották. A történetéből annyit értettem meg, hogy a gangesz folyó útját ábrázolja a menyországból a föld irányába - vagy valami ilyesmi...

 Kicsit továbbmenve egy kellemes kis parkot találtunk, ahol piknikelni lehet. Érdekes, itt tiszta volt minden, és az emberek tudták hova kell a szemetet dobni.

Tényleg - szemet gyönyörködtető élmény volt az egész. De igazándiból a helyieknek én jelentettem a különlegességet, mert mindenki fényképezkedni akart velem, szerintem ottlétem alatt vagy 30 ilyen kép készült is.

Mondtam is ezeknek a csávóknak, hogy húzzanak már el, mert nem sokáig bírom, de ők csak csak fényképezkedni akartak velem..

Miután sikeresen túléltük a helyzetet, elindultunk a tenger irányába, ahová egy bazársoron keresztül lehetett eljutni. Itt mindenféle eredeti portékával győzködtek, de megint diszkrimináltak - mint külföldi, így nem vettem semmit (öööö de igen, 2 nyakláncot egy cingár kislánytól, mert megsajnáltam..).

Itt a tengerpart valóban rendezett volt. A helyiek ahogy kell ruhában mászkáltak a vízben, így nekem sem volt pofám fecskére vetközni, rövidgatyában közelítettem a hullámokat. Igen a hullámok... hát ez nem a Balaton. A strandoláshoz eléggé barátságtalanul tarajos volt a víz. Ki is volt írva a partra, hogy ne nagyon menjenek be messzire, mert 2000 és 2010 között 163 ember fulladt meg...

Kérdeztem Dhanát, hogy Ő miért nem mártózik meg? Azt mondta, hogy soha nem menne be a vízbe mert fél. Kiderült, hogy itt az emberek nagy többsége nem tud úszni. Azt lehet mondani, csak a halászok -  akik max 2-3 %-ot reprezentálnak az itteni lakosságból. Így már érthető a 163 bátor ember halálesete. Na mindegy én belemegyek, ha törik, ha szakad. 32 fok volt...

A strandi után már eléggé éhes voltam, így a bazársoron visszafelé bepróbálkoztunk egy halsütödénél. Eléggé morfondíroztam rajta, hogy megegyem-e az utcai kaját, aztán úgy döntöttem, hogy 3 hét alatt csak megtanult a szervezetem védekezni... Jó döntés volt, az eddigi legjobb kaját ettem, egy mittudomén milyen tengeri haltörzset masalában megforgattak és olajban kisütötték. Baromi jó íze volt, rögtön 3-at meg is ettem. Ez nekem cirka 420 Ft-ba került. Összehasonlításként  - kb egy óriáshekket nyomtam be, ami nálunk kb 2000Ft. Sajnos nincs képem -  mert itt már lemerült a telefonom.

Kaja után beültünk a taxiba és irány haza.

Szép volt, nagyon szép - a visszatérés Chennaiba ez miatt egy kicsit fájt. Otthon rögtön vagy 3-at el is fogyasztottam a becsempészett Tuborgból.

Nos - egy darabig szünetel a blogírás - tekintettel a karácsonyra. Holnap éjjel irány a reptér, yes yes yes!

Ezúton is mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet kívánok! Különösen a kiccsaládnak!