Egy kis előzmény felvezetésként. Vasárnap próbáltam magam életbentartani. Reggel 10-kor értem a hotelba.

Olyan volt a hotelba a belépés, mintha a repülőre szálltam volna. A kocsibejárónál rendesen átvilágították a taxit, még tükröt is toltak alá.

A bejáratnál a bőröndjeim átmentek egy röntgenen, én meg egy detektorkapun. Bejelentkezés után felmentem a szobába, nemsokára a csomagom is megjelent egy kis krampusz kíséretében. Aranyosan tudta kérni a borravalót. Kérdezte, hogy kipakolja-e a bőröndjeim, meghogy othonosabbá tegye-e a szobát. Ááá mondom az istenért sem rabolnám az idejét. még próbálkozott egy kicsit, aztán mondtam neki, hogy nincs helyi pénzem, majd holnap adok neki. A kis huncut azt mondta, hogy jó neki a külföldi pénz is. Nos - gondoltam, kíváncsi vagyok, hogy meg tudom ismételni-e Harri kollegám esetét, kikotortam egy Rákoczi ötszázast a pénztárcámból. Nézegette egy darabig, aztán mondtam neki, hogy ez több, mint két dollár - és keressen majd, ha esetleg problémája lesz. Eddig nem jött...

Lokál money: 

Indiai rúpia a hivatalos pénznem. A rúpia a szanszkrit rupjakám (रूप्यक) szóbol származik, jelentése ezüst, ezüstből készült érme.

Nos - meglátogattam két ATM-et, egyiknél sem sikerült pénzt felvennem. A céges kártyámmal elrontottam a pin kódot - ennek később következményei voltak: hétfőn felhívtak a Citi-től, hogy letiltották a kártyámat, mert valaki trükközött vele Indiában. Hát mondom helyben vagyunk, és szerencsére sikerült újra aktiváltatnom. Örülök neki, hogy ennyire figyelmesek!

Délután blogírással telt, majd 6-tól csatlakoztam a happy hours akcióhoz - ingyé sör a ROCK ON nevű bárban:

Sikerült hát estig nem elaludnom. Reggel kipihenten ébredtem, reggeli, aztán irány a melo.

Tegnap Dhanával 8 órát beszéltünk meg, itt is volt értem időben. 

Nem hazudott - tényleg közel két óra az út. Épp csak Chennai szélére kell kiautózni, ami 45 km. A közlekedésről még mindig nem írok - de azért gyűjtöm a tapasztalatokat. Nem akarok elfogult lenni, próbálom jobban megérteni a rendszert ;o))).

Eléggé mozgalmas itt minden, ami látszik, hogy a kommunális szolgáltató nem végzi a dolgát (ha egyeltalán van ilyen). Az út szélén néhol elég vastagon van a szemét - egy része újrahasznosul, mert a tehenek azt is megeszik, ha nincs más. Reggel kétszer is láttam, hogy valami papírdarabot rágtak - igen itt a trabantok nem lennének hosszú életűek a roncsfilm után szabadon...

A tehénről pár szót:

Van itt mindenhol, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. kérdeztem Dhanát - kik a gazdái - de nem teljesen értettem mit mondott. Ezt a témakört majd még megfeszegetem.

 Odaértem szerencsésen a céghez - ami egy ipari egyesülés, 3 cég van a területen - akinl dolgozom és annak két beszállítója. Óriási létesítmények - eszméletlen sok emberrel. Eddig a leggondozottabb, legjobban parkosított hely, amit láttam Chennai-ban.

Az asszisztens vezetett be az irodába, rögtön kaptam belépőkártyát - ami azóta sem működik... de legalább tudtam vele kajálni.

A munkatársak és az iroda:

Gerald fog istápolni így az elején, bemutat majd mindenkinek - akik a munkám során fontosak lehetnek. Reggel volt szerencsém egy termelési megbeszélésen betekintést nyerni az itteni életbe. Eszembe is jutott, hogy pár éve otthon is hasonló kihívásokról szólt az élet.

Gerald nem helyi gyerek, Mumbai-ból származik. Megtudtam, hogy több, mint 40 nyelv van indiában, így a helyieket nem nagyon érti meg. Ezért az iskolákban alapban 3 nyelven tanulnak: a helyi állam nyelvén, hindi nyelven és angolul. Nincs is gondom a kommunikációval - igaz furcsa akcentussal, de mindenki folyékonyan kommunikál angolul (beleértve az utca embereinek nagy többségét),

Mai nap laza volt, a főnököm egész nap el volt foglalva, holnap fogjuk egyeztetni a csapattal, hogy a mit veszek át tőlük.

Eredetileg 5 ember volt a csapatban, most 4 van.

Illetve csak 3... mivel egyikük hosszú távolléten van valamilyen oknál fogva.

Illetve csak 2 és fél..., mert van egy új fiú - akire még nem mertek nagy dolgokat bízni, mert csak fél éve van a cégnél. Itt is eszembe jutott valami (valaki) otthonról ;o))).

Próbáltam az arcokat memorizálni -de valahogy nem megy. Ebből még lesz kihívás az biztos. Kajálni mentünk Gerald-al és egy másik kollegával. Engem beállított a curry-s csirke sorba, ő meg azt mondta mást eszik. No ennél a pontnál vesztettem el. Próbáltam az étkezőben levő ~200 emer közül megtalálni - szisztematikusan, szűrőkkel:

1. Nincs rajta köpeny - 80% kiszűrve

2. Férfi - további 5% kiszűrve

3. Bajszos - ja itt minden férfi bajszos...

A vége az lett, hogy megint nekik kellett megtalálni engem.

Sok mendemondát hallottam a kajáról - meg hogy nem is szoktak a külföldiek a gyári kajáldában enni. Lehet, hogy azóta változott a szerviz, mert én elégedetten távoztam a végén. Egyetlen furcsa dolog volt - nem volt villa vagy kés, csak kanál. Ez persze csak nekem az - van akinek az lehet a furcsa, hogy minek egyeltalán a kanál, ugyanis a tömeg felel azt sem használta. Rízsre egy kis szósz - aztán szépen kézzel kis adagokat porcióztak a szájukba. Van az ebédlőbe egy külön kézmosó részleg - ahol dolguk végeztével megtisztulhatnak.

Ma keresett emailen az az ember, aki majd intézi a lakást. Azt mondja pénteken találkozhatunk, és mutat párat. egy kicsit megsűrgettem - nem tetszik nekem ez a 8 óra munka 4 óra utazás felállás, mielőbb kellene valami közelebbi helyet találni a céghez.

Délután fél ötre kértem Dhanát, hogy jöjjön. Míg kint vártam rá, addig csodálkozhattam az egyik beszállítónk műszakváltásán. Hamar rá is jöttem miért nem harmonizálták a műszakváltás időpontját a 3 cég között - lehetetlen lenne logisztikailag kivitelezni. Nem hazudok nagyot, ha azt mondom, hogy legalább 150-200 busz volt - hömpölygött a tömeg a buszokhoz. Nem a legjobb szemléltető kép - de azért látszik valami:

Mára ennyi..alvás következik.